Álláspont

Nagyjából
véget értek az egyetemi felvételik, már ahol voltak, a fiatalok és szüleik lassan
megnyugodnak, vagy legalábbis beletörődnek a változtathatatlanba.

Javában tart Tusványos, amely valamikor, ha emlékezetünk nem csal, amolyan magyar–román párbeszéd színhelye és alkalma volt a korai és nagyon zsenge romániai demokrácia korában

Néhány évvel ezelőtt a helyi napilapban közöltem egy jegyzetet, amelyben – hegyaljai személyes tapasztalataim alapján – felvetettem, hogy milyen rossz gazda az állam. Mert letarolta csodálatos erdeinket, s helyébe nem ültetett semmit. A tarvágások talaját pedig lemossa a víz, mint Kovászin (Kovaszincon) is.

Hallod, hogy dübörgünk?” – kérdi a kisegér az elefánttól a közismert viccben, amit a régiósítás kapcsán akár módosítani is lehetne: a rettegő elefánt félelmében elszalad a kisegér elől.

Mircea Purcaru, a konzervatív párt aradi elnöke már a második, vagy talán harmadik sajtótájékoztatón veti fel egyes aradi körforgalmak állapotát.

Ismerünk egy regényt, meghatót, romantikust. Nagy író örökítette meg a régi és az új földesúr szomszédságának történetét. Ha a természet rendjének rovására még él két évtizedet, könyveinek meglepően nagy számát gyarapíthatta volna egy egészen más új földesúr történetével.

Egy kedden nyilvánosságra hozott nemzetközi közvélemény-kutatás szerint Románia lakosságának 45 százaléka bizalommal tekint az Európai Unió jövőjére, ami azt jelenti, hogy az EU-optimizmus tekintetében a hatodik helyet foglaljuk el az immár 28 országot magába foglaló közösségben, melyben a bizalom átlagosan 31 százalékra zuhant vissza.

A hét elején bizonyára még a legnaivabb polgárok számára is végleg szertefoszlott az a mese, amely a jelenlegi romániai államfő és miniszterelnök állítólagos együttéléséről, a bukaresti politikai szótárba került úgynevezett „koabitálásáról” szolt.

Több, mint 100 településen tüntettek magyarok Erdély-szerte az EMNT felhívására a székely autonómiáért, illetve azért, hogy a létrehozandó régiók alapját a történelmi térségek alkossák.

Sokan tán már nem is emlékeznek a szíriai üzletemberre, Omar Hayssamra, aki a kétezres évek elején legendásan sötét ügyleteket bonyolított le Romániában; mint utólag kiderült, sok piszkos ügyben benne volt a keze, s amikor égni kezdett a lába alatt a talaj, rejtélyes körülmények között megszökött az országból.

„Románia visszafordul keletre. Az irány már eldőlt”, jelentette ki a minap a Kreml hivatalos szócsöve, Oroszország Hangja, megjegyezvén, hogy a mélyreható bukaresti geopolitikai átrendeződés nyilván nem történhet egyik napról a másikra.

Azt olvassuk egy hírügynökségi jelentésben: a románok azt akarják, hogy a leendő fejlesztési régiók székhelye Bukarest, Kolozsvár, Temesvár, Craiova, Brassó, Ploieşti, Konstanca és Iaşi legyen.

Újabb pofont kapott a kormány Brüsszeltől, miután csütörtökön az Európai Bizottság immár másodszor elfogadhatatlannak minősítette a Pontáék által küldött dokumentációt a 2014–2020-as EU-s pénzalapok felhasználására.

Midőn 2010-ben a Fidesz kétharmados győzelmet aratott, és megalakult a második Orbán-kormány, mely nyilvánvalóvá tette, hogy nemzetközi porondon másképpen fog politizálni, mint elődje, ki kívánja használni a megmaradt nemzeti játékteret, sejteni lehetett, hogy mindez nem marad következmények nélkül.

A legújabb népszámlálási adatok közt böngészve ismét bebizonyosodik, hogy a román állami gépezet vagy olyan olajozatlan, hogy még egy népszámlálást sem képes annak rendje és módja szerint elvégezni, vagy okkult érdekek miatt még azt sem akarja, hogy a lakosság és a külföld pontos képet kapjon népessége számáról, etnikai összetételéről, lakosságának iskolai végzettségéről, vallási hozzátartozásáról, vagyoni helyzetéről.