Álláspont

A hazai társadalom – szavakban dicséretes törekvéssel – a romák felzárkóztatására, beilleszkedésére törekszik.

Szabadesésben a romániai oktatás és kutatás, állapította meg a tekintélyes brit Nature tudományos szakfolyóirat.

Ez hiányzott még a boldogsághoz: honanyáink szépségversenye.

Hihetetlen ugyan, de igaz: az egyik temesvári képviselő, aki egyébként szinte minden este a tévé képernyőjén mutogatja magát és magasztalja Cotroceni-palotai gazdáját, azt javasolta a minap a Nép Házában, hogy rendezzék meg a Miss Parlament szépségversenyt.

Eszembe jut egy régi történet: egy falusi értelmiségi azzal dicsekedett – nem viccből, pedig annak szellemes lett volna –, hogy ő az Akadémia levelező tagja.

Romhalmazzá vált a szocialista iparosítás egyik utolsó aradi fellegvára, az IMAR bútorgyár. A kolosszusnak néhány éve már csak egy elárvult, egykori dicsfényétől erősen megfosztott csarnoka és a benne a végsőkig kitartó szakik maroknyi csapata dacolt a kérlelhetetlen idővel.

Jó pár napja nemcsak a tévé és az írott sajtó csatornáiból, de már a vízcsapokból is a Cioabă király halálával és e hét végére tervezett, soha, senki által nem látott grandiózus temetésével kapcsolatos híresztelések, hírek, álhírek, pletykák csorognak.

Augusztus 20-én Szent István államalapító királyra emlékezik a Kárpát-medence magyarsága. Erdélyben ugyan nem olyan jelentős ünnep, mint például Március 15, az anyaországban viszont mindig is kiemelt fontosságú volt.

Jó lenne hinni, hogy ilyesmi csak a Dâmboviţa partján eshet meg. Ám badarság lenne – az Arad megyei, borosjenői megvesztegetett bírónő nemrég felszínre került esete, és még jónéhány, csak példák az ellenkezőjére.

Kérjétek az egyesülést és megkapjátok, üzente Székelyföldről Traian Băsescu a Moldvai Köztársaságiaknak. Vajon ugyanúgy kapnák meg, mint a székelyek az autonómiát?

Valahányszor a sajtó vagy a politikusok kérdőre vonták az államelnököt, hogy miért nem reagál egy-egy általuk elfogadhatatlannak vélt, autonómiát szorgalmazó vagy a magyar kisebbségért kiálló, kívülről jövő nyilatkozatra, az elnöki válasz egyszerű és korrekt volt: mert egy államelnök csak államelnökségi szintű nyilatkozatokra reagálhat.

Mutatóban sem maradhattak már jó tanácsosok és alkalmi tanácsadók államfőnk (ahogy ő mondja, az állam főnöke) környezetében, ha már olyan hisztérikus kijelentéseket enged meg magának, amilyeneket egy (provokatív módon Székelyföldön tartott) határon túli román meghívottakkal szervezett rendezvényen tett.

Szekus spiclit csípett nyakon, s adott át a rendőrségnek nemrég Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere. Az ügy precedens nélküli Romániában, tudomásunk szerint ilyesmi még nem fordult elő 1989 óta.

Micsoda naiv lélek az ember! Százszor-ezerszer csalódik, újra és újra tapasztalhatja, hogy hiába van leírva fehérre feketén, hiába jelenik meg még könyv formájában is, mindez nem biztosíték arra, hogy a sok millió embert érdeklő, érintő dolog úgy is van. Konkrétan a vasúti menetrendről van szó.

Egyre feszültebbé válik a magyar–román viszony, az ingerültség mindkét oldalon növekszik, amit a politikusok kijelentései csak fokoznak.

Közeledik augusztus 21., Arad napja. Köztudott: a városi tanács azt választotta a település napjának, amikor 1834-ben báró Orczy Lőrinc meghozta Bécsből a szabad királyi város rangot odaítélő szabadalomlevelet. Akkor a városban egy hétig tartó ünnepséggel köszöntötték az eseményt. Az akkoriak tudták, miért.