Álláspont

Nem tréfa, komoly jelzésértékű politikai gesztus: a napokban gyűjtést indított államfőnk javára a legnagyobb ellenzéki párt egyik megyei szervezete, hogy Băsescunak legyen miből öltönyt vásárolnia, mielőtt elmegy az RMDSZ kongresszusára.

Drágulnak az élelmiszerek. Nemcsak nálunk, világszerte. Egyiptomban és Tunéziában az alapvető élelmiszerek drágulása olyan társadalmi elégedetlenséget okozott, ami elsöpörte a korábban betonbiztosnak tűnő diktátorokat.

Azért, mert többen álvilági sátorba vonultak, sőt, behúzták a cippzárt is a befújó szelek elől, attól még jövő vasárnaptól új elnöke lesz az RMDSZ-nek.

A közvélemény-kutatásnak megvannak a maga tudományosan kidolgozott, ellenőrzött, jól bejáratott szabályai, mondják a szakértők, ezért azok eredményei érvényesnek tekinthetők – a megadott (általában plusz-mínusz 3 százalék körüli) határokon belül.

Hat éve már annak, hogy levágtak négy nullát a hazai pénzeinkről és még mindig sokan nem tanulták meg a leckét, mai napig milliókat emlegetnek, keverik-kavarják a tízezret a millióval, a százezret az ezer lejjel és a jó Isten tudja még, hányféle variánst mondanak az egy lejnek.

Túl sokba kerül a szociális ellátás. A román kormány számítása szerint a segély bizonyos fokú leépítésével, a rendszer újragondolásával legalább százezerrel csökkenthetné a jelenleg segélyben részesülők számát.

Hogyan lehetne biztosítani hosszú távon a nyugdíjakat? Európa-szerte szükséges a nyugdíjrendszer megreformálása – a gazdasági válság és a demográfia rákényszerítenek.

„A Barót környéki bányászok egy része átképzésen venne részt, hogy pincérek és szakácsok legyenek.” (Mediafax hírügynökség, a Kovászna megyei tudósító, Kiss Edit beszámolója).

A szemünk előtt folyó nagy országos show, melynek izgalmas, folytatásos témája a cigarettacsempész-maffia elleni állítólagos háború, némi politikával, többek között miniszterelnök-kereséssel fűszerezve, aligha tudja elvonni az egyszerű polgár figyelmét a végrehajtó hatalom és politikai osztály baklövéseiről, kirakatcselekvéseiről és megszorító intézkedéseiről.

Barátaink, némi meglepetésre, kisebb műanyagzacskó pillepalack-kupakkal lepnek meg. Már el is felejtettem: pár hete arra kértük őket, gyűjtsék a kupakokat, mint magunk is, mert jótékony célra kell: valaki, állítólag, fedezné egy ember (gyerek?) csak külföldön elvégezhető műtétjének kemény költségeit, ha a beteg össze tud gyűjteni egy tonna (?) kupakot.

Miniszterelnök kerestetik.

Régi bajunk, hogy fogy Románia magyar lakossága. Néhány évtizede még két és félmilliós magyarról beszéltek – kissé már akkor is túlozva – a külföldi sajtóban, most már a másfélmillió magyarnál tartunk (a legközelebbi népszámlálásnál kiderül, mennyire valós ez a szám), s hogy harminc-huszonöt év múlva hányan lesznek, arra gondolni is rossz.

Tunézia után Egyiptom is elkergette diktátorát. A meglehetősen ellentmondásos hírek szerint Hoszni Mubarak volt elnököt igencsak megviselte a népfelkelés, hatalma elvesztése után kómába esett. Holott 40 és 60 milliárd dollárra becsült magánvagyonával aligha lenne megélhetési gondja, még ükunokáinak sem.

Serdülőkoromban szinte ittam egy jó beszédű szabómester érdekes történeteit.

Ismét bebizonyosodott, hogy Romániában a korrupcióellenes fellépés nem több a nép közé hajított szappanoperánál. A nép amúgy is zsigerből, évtizedek óta utálja a határőröket, vámosokat, ezért a múlt héten letartóztatottak ügye tapsvihart gerjesztett ott, ahol még hisznek a mesékben.