Álláspont

Talán azt jelenti, hogy egy hideg decemberi estén, pontban 18 órakor Nagyiratoson elindul a falu apraja-nagyja, hogy együtt találjon rá egy feldíszített ablakra – bármilyen furcsán is hangzik. Egy olyan helyet keres, ahol nemcsak egy díszes szám villog az ablakon, hanem hozzá közeledve érzi, a belső tűz átveszi az irányítást, elűzi a mindaddig uralkodó hideget. Egy olyan helyet, ahol valaki nyitottsággal, szeretettel várja őt.

Órák múltán itt van a karácsony, a szenteste, karácsony böjtjének estéje, ami a keresztény civilizáció legmeghittebb, legszentebb, legnagyobb ünnepe. A téli napforduló után pár nappal, és az új évre való várakozás mellett, a legszebb, legbékésebb családi ünnepe. Emlékszem, mint gyermek, mennyire vártam, sok millió társammal együtt a karácsonyt. Az év legszebb napja volt.

Minden téren hatalmas ellentmondásokkal teli világban élünk. Csak néhány példát villantok fel ennek illusztrálására. Miközben a világ lakosságának mintegy negyede mélyszegénységben él, egy vékony rétege a közember számára elképzelhetetlen luxuskörülmények között dőzsöl. (Mint láttuk, egyeseknek még a vécéjük is aranyból van!) Vagy: miközben az emberiség egy része már a mesterséges intelligencia teremtette kényelmet élvezi, az emberi társadalom jelentős hányada analfabéta, még a saját nevét sem tudja leírni.

Olvasom az írott médiában, a tévében egy kisfilmen látom is a közelmúltban (immár néhány évtizede) felfedezett apokrif ókori dokumentumokkal kapcsolatos kommentárokat. A kifejezést kevésbé ismerők számára pontosítok: az apokrif minősítést kapják az olyan írásos dokumentumok, amelyek tartalmát az egyház (vagy történelemtudomány) nem ismeri el, vagy azok hitelességét, eredetiségét kétségbe vonja. Jelesen most azokról az épen maradt vagy töredékes írott szövegekről (Holt tengeri tekercsek, de nem csak) van szó, amelyeket a múlt század vége felé fedeztek fel, és nevezték el többek között Fülöp, Mária Magdolna, sőt Mária evangéliumának is.

Amerikának erős szövetségesre volna szüksége a világelsőségért Kínával folytatott gigantikus küzdelemhez, az önpusztítás útjára lépett Európa viszont inkább malomkő, állítja az USA frissen bemutatott nemzetbiztonsági stratégiája. A globalista balliberális fősodor Európa elárulásával, sőt hátba-döfésével vádolja a Fehér Házat, mivel utóbbi keményen felrója Európának a civilizációs öngyilkosságot és a cenzúrát.

Több százan tüntetnek Bukarestben, Kolozsváron és más nagyvárosokban a Foglyul ejtett igazságügy című tényfeltáró dokumentumfilm nyomán. A tüntetők a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Lia Savonea, Radu Marinescu jelenlegi igazságügyi miniszter, illetve Cătălin Predoiu volt igazságügyi tárcavezető, jelenlegi belügyminiszter lemondását követelik.

A politikában kissé járatos olvasó ráismer a címre, tudja, hogy Schuman francia–német kereszténydemokrata politikus, diplomata kijelentése.
1945 elején, még a háború befejezése előtt, a három nagyhatalom, Egyesült Államok. Nagy-Britannia és a Szovjetunió vezetői Jáltában elrendezték Európa sorsát. Kelet-Európa, a szovjetek kezébe került, mi öregek jól emlékszünk, mi következett ezután.

December 13-a, Luca napja egyben a fordulat napja a népi hiedelem szerint. Ekkor jelennek meg a boszorkányok, akik ellen bárhogyan is, de védekezni kell. Hogy az Európai Bizottság két háborús főboszorkánya; fúria den Leyen és Banya Kallas épp erre az időszakra eszelték-e ki azt a példátlan tettet, hogy az EU-ban, kiemelten is Belgiumban befektetett orosz állami vagyont megszerezzék Ukrajna, tehát egy nem EU-s állam finanszírozása céljából, lehet a véletlen műve. De csak az időzítés.

Pezseg a ködös, nyirkos december légköre. Az adventi időszakban talán sosem volt még Aradon annyi színvonalas esemény, mint most. Ki vállalná mostanában a tévedés rizikójával azt hangoztatni, amit a túlbuzgó huszonévesek „ragasztottak” nem is olyan rég a városra. Történetesen azt, hogy unalmas, eseményszegény.

Jelképes atombombát dobott Európa balliberális elitjeire az USA frissen bemutatott nemzetbiztonsági stratégiája, amely lényegében elismeri a megváltozott új világrend kihívásait, és megkérdőjelezi a transzatlanti szövetség jövőjét.

Olvastam Bodó Barna hazai és külföldi szolgáltatásokat összehasonlító eszmefuttatását a vasútról. Hogy Nyugat Európában a nem szupergyorsnak számító vonalakon is (lásd Róma és Nápoly között) 200 kilométeres sebességgel száguldanak a szerelvények. Miközben idehaza a szó szoros értelmében döcögnek még a jelentősebb távolságot teljesítő vonatok is.  Hat és fél évtizeddel ezelőtt pöfögő gőzmozdonnyal vontatott szerelvényen ugyanannyi idő alatt (tíz óra) utaztam a fővárosig, mint manapság.

Putyin nemet mondott Steve Witkoff, Trump különmegbízottja, illetve Jared Kushner, az amerikai elnök veje által bemutatott béketervre, melyet az ukránokkal és az európai vezetőkkel folytatott tárgyalásokon dolgoztak ki, s amelyet Kijev is elfogadott. Az orosz visszautasítás borítékolható volt, mert sokban különbözik az eredeti 28 pontos tervtől, amely lényegében kapitulációra kényszerítette volna Ukrajnát. Ki is csapta a biztosítékot Kijevben és Európa legtöbb fővárosában, sőt, Washingtonban is, még Trump republikánusai körében is, az elnök alighanem a saját pártján belüli felháborodás miatt egyezett bele az orosz kívánságlistának nevezett terv átdolgozásába.

A Római Birodalom idejéből maradt ránk a kifejezés, szállóige: panem et circenses, és ahogy a költő, Juvenalis akkor fogalmazta: „a nép már nem törekszik semmire, mint hogy ingyen kenyeret kapjon és cirkuszt lásson”. Igen, már az akkori római imperialista politika is bajban volt a népesség megnyugtatásával, a sok háború rengeteg pénzt emésztett el, féltek a lázadásoktól és az uralkodó osztály arra törekedett, hogy az emberek elégedettek legyenek, enni adott a népnek, és biztosította a szórakozást, a cirkuszt, így terelve el a figyelmet a valódi problémákról.

Visky András Kitelepítettek és Illegalisták c. könyveinek minapi bemutatója kapcsán villant eszembe egy hat évtizeddel ezelőtti történet. Harmadéves egyetemista voltam Bukarestben, amikor a véletlen (a sors?) összehozott egy elsőéves földrajzszakos hallgatóval. Ő is, hozzám és brassói Jani barátomhoz hasonlóan, kereste a fővárosba került magyar hallgatók ismeretségét.

December elsején ünnepli meg Románia az úgynevezett „nagy egyesülést”. Az ország euro-atlanti integrációja után enyhülő többségi nacionalizmus ismét felerősödött az utóbbi években. Az erdélyi magyarság attól tartott, hogy a 2018-as centenárium évében tombol a többségi nacionalizmus, de csak a következő évben kapcsolt sebességbe, az úzvölgyi katonai temető meggyalázásával.