Sipos Erzsébet

Aki begubózik a maga csigaházába, aki nem ad hírt magáról, arról nem tudja a világ, hogy él. Márpedig vannak olyan emberek, olyan közösségek, akik nem csak maguknak, magukért élnek, hiba lenne hát elhallgatni a nevüket, a kilétüket, mert amit ők tesznek, mások is elkívánhatják.

Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem a könnyű műfajú vigasságokat is komolyan kell venni. Tanúsíthatja ezt a kedves olvasó is, hisz hetekig közölte az újság, hogy mikor, hol farsangolnak, milyen műsor és zene várja a szórakozni vágyókat. Volt batyus mulatság, volt terülj asztalkám, a poharakba finom hegyaljai került, s a mozgásigényét is kielégíthette öreg, fiatal.

Aki muszájból végzi a munkát, általában nehezére esik; aki kedvvel, annak öröme telik benne. Egyiket is, másikat is megtapasztalja mindenki az élete során, de maradandó emlékként főleg azt emlegeti, amiben öröme telt.

Az utóbbi időben egyre ritkább az olyan család, ahol két-három nemzedék él egy fedél alatt: nagyszülők, szülők, gyerekek. A régiek szójárása szerint az ilyen családok egykenyéren élnek, és ez a mindennapi gyakorlatban a legszorosabb összetartozást jelenti.

Keserédes a mindennapok íze, saját tetszése szerint keveri-kavarja a sors keze, van benne öröm is, üröm is, és Kató Gizella tárgyilagosan jegyzi meg: ilyen az élet. Ő nem lázadozik ellene, de a maga módján igyekszik szépítgetni, elfogadhatóvá, élhetőbbé tenni.

Lent a völgyben magas kémények, füst és korom, nem messze tőle pompázó természet. A kohók gyomrában izzott az acél, a Prolász-völgyben nyíltak az orgonák.

Nagycsütörtökön a római katolikus székesegyházakban két szentmisét mutatnak be: egyet délelőtt, amikor az egyházmegye főpásztora együtt misézik a papsággal, a másodikat pedig este, az utolsó vacsora emlékére.

Neve nem szerepel semmilyen bérlistán, a munkájáért nem jár fizetés, pótjáradék, prémium, mégis dolgozik.

Vannak állomások az emberek életében, a közösségek életében, amelyeknél szükségszerű hosszabban elidőzni, mert a kedves emlékek mellett tanulságokkal, útmutatással szolgálnak.

Vendégnek kijáró tisztelettel és örömmel üdvözölték a
szegedi Szépkorúak Nyugdíjas Egyesület tagjait a temesvári kortársak az elmúlt
szombaton. Augusztus 20., Szent István napja és az új kenyér ünnepe adott erre
alkalmat, alapot pedig az a kapcsolat teremtett, amelyet ma már barátságnak
éreznek mindkét részről.

Tisztes korú, tiszteletreméltó embertől, jó kollégától búcsúztunk az elmúlt hét végén Temesváron.

A temesvári egyházmegye római katolikus templomaiban február 24-én, csütörtökön megemlékeztek Szent Gellért első vértanúpüspökünk oltárra emeléséről.

A farsangi fánk illata kénye-kedve szerint terjeng a lakásban, sőt, a tömbház lépcsőházába is beólálkodik, és nem lehet egykönnyen kitessékelni onnan.

„A bánat? egy nagy óceán. / S az öröm? az óceán kis gyöngye.” Nagy igazságot sűrített e néhány sorba Petőfi Sándor, és máig sem veszített időszerűségéből. Mert a legtöbb ember természetéből adódóan hajlamos arra, hogy nehéznek találja a súlyt, amit vállára rakott az élet, és nem tudja kellően becsülni az örömet, amivel megajándékozza.

Az új Évkönyv telis-tele van számokkal, szürke hétköznapokkal és piros betűs ünnepekkel, amelyekről még nem tudni, hogy kinek mit hoznak. Előbb-utóbb úgyis kiderül. Elég lesz akkor örülni neki, vagy sírni miatta. Sejtéseink azonban vannak...