Ujj János

Olvasom Vaszilij Nebenzia Oroszország ENSZ nagykövetének a szervezet tisztségviselőinek írt leveléből származó idézeteket.

Annak idején, a kommunista diktatúrában, amikor a „szocialista” igazságszolgáltatás néhány aberrált ítéletéről hallottunk, már nem is csodálkoztunk.

Nem tudom, hogy a román futball-liga vagy a labdarúgó szövetség vezetői közül kinek jutnak eszébe a minden logikát nélkülöző intézkedések.

Egyik barátomtól megkaptam a világhálón otthonosan mozgók számára ismert utazó fiatalember, Bence egyik videóösszeállítását. Ezúttal aradi látogatásáról.

Hallom, látom a szomszédunkból, Ukrajnából érkező híreket. Abban a korban vagyok, amikor azt kell mondanom: már láttam, hallottam ilyen kutyaszorítós, megoldhatatlannak tűnő helyzetről. Igaz, nálunk jóval távolabbi vidékekről. 

Nem tudok napirendre térni a nyugati civilizáció erodálódását észlelve.

Olvasom, hallom, hogy az Európa Unió egyes tagállamainak vezetői úgy akarják elkerülni az esetleges orosz gáz- és olajembargó következményeként beálló várhatóan hatalmas energiahiányt, hogy takarékossági intézkedéseket szándékoznak bevezetni.

Egy néhány évvel ezelőtt írt jegyzetemben már említettem egy amerikai író, Packard nevét.

Egyszer már érintettem ezt a témát, most visszatérek rá. Mert olvasom, látom, hogy a szomszédvár, Temesvár (dicséretes módon) közlekedési múzeumát rendezik. Én irigykedem.

Ömlesztve kapjuk a híreket a szomszédunkban folyó háborúról. Látjuk a tévében a szétbombázott, rommá lőtt lakóépületeket, iskolákat, óvodákat, művelődési házakat, bevásárlóközpontokat.

Nem láthattam az anyaországi békemenetet, az aradi március 15-i rendezvények egybeestek avval.

Nemrégiben arról írtam, hogy akadnak olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy diplomaták, politikusok nem ismerik azokat, vagy csak megfeledkeznek a kötelező viselkedési szabályokról.

Két hónap leforgása alatt két óriási téttel bíró esemény zajlik a hazai magyarság számára.

Egyik barátom mesélte a minap, hogy óriási sikere volt a gyógyszertárban, amikor hazugság elleni pirulákat kért az őt kiszolgáló hölgytől. Az először értetlenül nézett rá, majd „vette a lapot”, s megkérdezte, mennyi kellene.

Az a kósza hír járja, hogy Oroszország elnöke nemrég (még az ukrajnai támadás megindítása előtt) felajánlotta volna Ukrajna nyugati területeit azoknak az államoknak, amelyektől valaha elorozták: Lengyelországnak, Magyarországnak, Romániának.