Jámbor Gyula

1920. június 4. „A trianoni békediktátum napja. Délután fél ötkor, mindössze két rövid perc leforgása alatt megtörténik a békeparancs aláírása a magyar kormány két képviselője részéről a Versailles-i Nagy-Trianon-palota impozáns ’la galerie des Cotelle’ termében.

Ha így haladunk, lassan hozzá kell szoknunk a földrengésekhez.

A mesterséges intelligencia (AI, Artificial Intelligence) tudja, állítólag, milyen a tökéletes férfi és a tökéletes nő, olvasom a player.hu honlapon.

Ha szavakat puffogtatnék, mint ahogy sokszor megteszi a hazai és nemzetközi sajtó, azzal kezdhetném: 2023 májusának 28., a „katolikus” pünkösd napján emléktáblát avattak a pécskai temetőben a helységben valaha tevékenykedett, itt elhunyt és a város végi temetőben elhantolt pedagógusok – óvónők, tanítók, tanárok – emlékére.

A napszámos manapság kevésbé ismert fogalom Európában és Romániában.
Mondhatnánk, szerencsére.

Május 16-án, kedden nyílt meg és 27-ig, szombatig tart a 76. Cannes-i Filmfesztivál a francia Riviérán, a Kongresszusi és Fesztiválpalotában.

Gryllus Dániel dalsorozatát, melyhez Weöres Sándor költői prózájának mondatait vette alapul, tavaly február 5-én hallhatták először a Magyar Zene Házában Gryllus Samu hangszerelésében.

Május 13-án, szombaton az angliai Liverpool hatalmas Arénájában tartották meg, zsúfolt nézőtér előtt a 2023-as Eurovíziós Dalfesztivál (67.) döntőjét.

Nézem egyenes tévéközvetítésben a moszkvai Vörös téren zajló katonai parádét.

Az egyik legbiztosabbnak tartott, a világsajtóban mondhatni állandóan
fel-felbukkanó jós, Nostradamus (Michel de Nostredame, latinosan Nostradamus, a francia reneszánsz neves alakja, IX. Károly francia király udvari orvosa, képzett csillagász-asztrológus, misztikus jós, gyógyszerész, 1503–1566) rengeteg látomást hagyott ránk a történelem menetét, valamint az utolsó napot illetően.

Mea maxima culpa (Én legnagyobb vétkem), mondja a katolikus szertartásban a lelkipásztor a mise során – és mondom én is. Kinek ne volnának nagy vétkei, bűnei, mulasztásai? Ha a Kedves Olvasónak nincsenek, örvendezzen.

Úgy két hete folyamatosan „lesem” a fecskéket aradi lakásom stratégiai fekvésű helyiségének ablakából –  ha semmittevésemet álcándozandó kibámulok a keskeny ablakon.

Mondja oldalbordám egy kora reggeli, kávézás alatt megnézett tévéhíradó közben: „Aki mindent elhisz a szemének, nem érdemli meg, hogy lásson”.

Az okcitán, okszitán, hagyományos nevén provanszál nyelv (lapunkban, nem egészen helyesen, oxitánként jelent meg, okcitánul – occitan vagy lenga d’òc) Dél-Franciaországban beszélt, több dialektus formájában élő újlatin, amely a nyugati újlatin nyelvek galloromán csoportjába tartozik.

Kedden este, április 18-án az Aradi Kamaraszínház jóvoltából nagyszerű élménynek lehettünk részesei. Az anyaországi Kaláka együttes az erdélyi származású (élete vége felé az anyaországba települt) kiemelkedő költőnek, Kányádi Sándornak (1929–2018) szentelt műsorral kedveskedett az aradi közönségnek. A „kedveskedett” jelző amolyan eufemizmusnak tűnhet, ami (általában) megszépíti a valóságot. Ezúttal azonban nem: egy kiváló költő nagyszerű, megragadó bemutatása volt.