Álláspont

Augusztus 6-án – a két és fél évvel ezelőtt indult háborúban először – ukrán csapatok hatoltak be Oroszország területére, mintegy 30 kilométeres mélységbe Kurszk megyében. A támadás meglepetésként érte az oroszokat, akik azóta arról beszélnek, hogy gyorsan vissza fogják verni az ukrán támadást – erre azonban egy hét után sem került sor. Ukrajna oly váratlanul csapott le orosz területekre, hogy Moszkva egy hét után sem találja az ellenszert, sőt a szomszédos Belgorod megyéből is kimenekíti a civil lakosságot újabb ukrán csapásoktól tartva.

Véget ért a párizsi olimpia – a modern időkben XXXIII. –, és bizonyára sokat beszélnek még róla.
Hazai történések, információk kapcsán is felmerült, hogy milyen jutalommal jár egy olimpiai érem (ha jár egyáltalán), pénzben, értékben elismerik-e egy sportoló kétségtelenül óriási, a világ legrangosabb sporteseményén elért teljesítményét?

Amikor e sorokat fogalmazom, még tart a párizsi olimpia. A botrányos megnyitó ünnepségről világszerte írtak, és fognak még írni, ezért meg sem említem ebben a jegyzetben. Nekem csak az piszkálja (de nagyon!) a csőrömet, hogy a népes francia rendezőbizottságban (úgy tűnik) kizárólag csak gender propagandisták kaptak helyet. Mert ha akár csak egyetlen hívő keresztény véleményét is kikérik, akkor a megnyitó nem tolódott volna el a jóérzésű közönség által kifogásolt irányba. Nem sorolom a rózsaszínbe burkolt nyitórendezvény bicskanyitogató elemeit.

Bákó után immár Pusztinán is tarthatnak rendszeresen magyar misét miután Iosif Păuleț jászvásári római katolikus püspök jóváhagyta az évtizedek óta küzdő pusztinai Szent István Egyesület kérését. Bákóban már öt éve tartanak havonta egyszer magyar nyelvű szentmisét a város impozáns római katolikus templomában, és kivételes alkalmakkor más moldvai településeken is tartottak hasonlót, a csángó falvakban viszont nem. Pusztina az első, ahol rendszeresen tartanak ezentúl magyar nyelvű szentmisét.

Nagy-Britannia adja vissza Görögországnak a londoni British Museumban kiállított úgynevezett Elgin-márványokat – a görög kormány lassan kétszáz éve ezt követeli. A monumentális márvány-szobrok ugyanis az ókori athéni Akropolisz részei, az angol lord Elgin 1801 és 1812 között vásárolta meg az Oszmán Birodalomtól, és Londonba szállította, ahol 1816-ban a híres British Museumba kerültek.

A közelmúltban egy hét leforgása alatt kétszer is találkoztam Herkulesfürdő település nevével. Először a sajtóban közölt hírben, miszerint egy ottani étteremből egy 45 főnyi magyar turistacsoport tagjait kellett ételmérgezés gyanújával az orsovai kórházba szállítani.

Néhány évtizede, amikor már román állampolgárokként külföldre utazhattunk a budapesti Keleti-pályaudvar aluljáróban megtelepedett könyvessátrak egyikében Kosztolányi Dezső Álmoskönyvének példányát fedeztem fel.
Azóta sajnálom, hogy nem vásároltam meg.

Ismerőseimtől hallom, hogy a Székelyföldön az RMDSZ szavazói közül többen is elégedetlenkednek azért, mert az Európai Parlamentbe beválasztott erdélyi magyar képviselőink Brüsszelben továbbra is a Néppárt frakcióban tevékenykednek. Nem tudom, hogy a Szövetségünk csúcsvezetősége korábban milyen indokból döntött ekképpen, de „mezei” tagként most magam is csóválom a fejem. Mert időközben változtak a viszonyok, és a magyar népnyelv szerint, aki korpába keveredik, azt megeszik a disznók. Vagyis maga is szennyes lesz. És milyen igaz!

Komoly utcai zavargások törtek ki több angliai városban az újabb migráns hátterű gyilkosság nyomán. Hétfőn, a Liverpooltól 27 kilométerre fekvő Southport városkában ugyanis késes támadást történt, melyben három kislány vesztette életét további öt pedig kritikus állapotban került kórházba. Az áldozatok 6, 7, illetve 9 évesek voltak, a sebesültek pedig 6 és 11 év közötti gyerekek, illetve két felnőtt, aki testével próbálta megvédeni a táncrendezvényen résztvevő gyerekeket.

Biztos vagyok benne, hogy a fiataloknak mindenképpen, de már a középgeneráció tagjainak is meg kell magyarázni a „héják” elnevezés politikai értelmét. Az ötvenes-hatvanas években ugyanis héjáknak nevezték az amerikai törvényhozásban a háborúpárti képviselőket és szenátorokat.

Izrael célzott rakétacsapással likvidálta Bejrutban, a szomszédos Libanon fővárosában a Hezbollah terrorista szervezet egyik magas rangú vezetőjét. Néhány órával később hasonló célzott rakétacsapás likvidálta a Hamász terrorista szervezet első számú vezetőjét, Iszmail Hanijét Teheránban.

Idén sem kerülte el a nemzetközi sajtó érdeklődését Orbán Viktor tusványosi beszéde, ami újabb bizonyíték, hogy a magyar kormányfő politikai súlya jóval nagyobb, mint a tízmilliós országé. Jóllehet idén nem is mondott akkora újdonságot, mint a nagy port kavaró tavalyi vagy tavalyelőtti beszédeiben.

Orosz és belarusz delegációk nélkül rajtol a párizsi olimpia. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (CIO) ugyanis felfüggesztette a két ország olimpiai bizottságát az olimpiai béke felrúgása miatt. 1992-ben ugyanis a CIO hivatalosan is felszólította a világ valamennyi országát, hogy az ókori görög hagyományok szellemében legalább az olimpiai játékok idejére függesszék fel a háborút.

A megrázó hír az elmúlt napokban bejárta a világot: merényletet követtek el Donald Trump volt amerikai elnök ellen. Az első híradás szerint az elnökjelöltre egy kampánygyűlésen lőtt rá valaki egy közeli épület tetejéről. Trump csak a fülén sérült meg, de a lövöldözésben meghalt egy résztvevő, másik kettő pedig súlyosan megsérült. Az elkövetőt a biztonságiak lelőtték, Trumpot kórházba szállították, ahol ellátták. Túl van minden veszélyen. Ennyi volt az első híradás.

Szónoki kérdéssel kezdem: mi lenne, ha az első részben emlegetett két keleti szervezet egyesülne, és egy, mondjuk, Eurázsiai Védelmi Szövetségbe tömörülnek, az amerikaiak ellen.  Mást nem tennének, mint ami „ilyenkor szokás”: a Szövetség peremterületeire, csupán az erőegyensúly biztosítására, katonai támaszpontokat létesítenének, természetesen amerikai mintára, nekik ugyanis ezekből ma világszerte sok száz létezik. (Pontos számot nem írok, mert az adatok nem megbízhatóak, de a szám ezer körül mozog.)