Álláspont

Változik a világ, változnak a szokások. Az illemtanban, a mindennapi viselkedésben, az öltözködésben is. Ez utóbbiból egy emlék: gyermekkoromban Pernyáva (Erzsébetváros) negyedben mezítláb még elszaladhattunk Messer bácsi sarki szatócsboltjába a kenyérért vagy megdaráltatni a mákot, de a két sarokkal odébb nyitott „szoliba” (a Solidaritatea rövidítése) már illett legalább egy papucsot húznunk.

Komoly kérdések vetődtek fel a Pahonțu-botrány kapcsán a román állami intézményekkel kapcsolatosan.
A Recorder oknyomozó portál szerint Lucian Pahonțu tábornok, az állami vezetők személyes védelmét ellátó Kormányőrség (SPP) parancsnoka 1989 előtt a Securitate kötelékében szolgált, és részt vett 1989. december 21-én a bukaresti kommunistaellenes tüntetés erőszakos elfojtásában, illetve az 1990-ben az Egyetem tér szétverésében.

Többlet-értéket jelent az erdélyi magyarság Románia számára, vagy biztonsági kockázatot? Jogos-e a magyarság anyanyelvű oktatása? Milyen egyáltalán a roman–magyar viszony? A magyarok iránti szemlélet változásáról a Székelyföldi Közpolitikai Intézet (SZKI) és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (ISPMN) készített közös felmérést 2025 októbere és decembere között, 1013 személy megkérdezésével. Hasonló felméréseket ötévente készítenek a rendszerváltás óta, legutóbb 2020-ban került sor ilyenre.

A város történelmét kicsit is ismerők tudják, Arad (sajnos) nem dicsekedhet sok-sok évszázados építményekkel. Mint Nyugat Európa.  Mifelénk a mintegy 140 éves török hódoltság előtt és alatt emelt építményeket a történelem viharai, meg a korszerűsítés igénye mind megsemmisítette. A 18. század eleji épületek közül csak a szerb ortodox templom és az újaradi római katolikus plébánia az, amelyről bizonyosan állíthatjuk építésének időpontját. Annak a századnak a közepén épült Flórián-kápolnát a kommunista érában, műemléki besoroltsága ellenére, egyetlen éjszaka alatt tüntették el a hatóságok. Akárcsak az egykori Török-házat a Heim Domokos (korábban Hal) téren.

Moszkvában tett titkos látogatást a múlt héten John Ratcliffe, a CIA igazgatója. Amikor az utazás híre kiszivárgott, Trump elnök azt állította, hogy csak rutinlátogatás volt, az amerikai sajtó viszont arról cikkez, hogy a kémfőnök kemény figyelmeztetést adott a Kremlnek, hogy ne támadja meg a NATO szövetségeseit. Végül is a CIA vezetője ritkán megy Oroszországba, utoljára Ratcliffe elődje járt Moszkvában, nagyon hasonló megbízatással. William Burns ugyanis azért érkezett Moszkvába 2021 novemberében, hogy figyelmeztesse Putyint az Ukrajna elleni támadás következményeire.

Mármint eleink. Ez a felismerés a minap ötlött az eszembe, amikor láttam, hogy már a tanévzárás előtt országos megmozdulásra készültek a pedagógusok. Bukarestben már volt egy többezres tiltakozó felvonulás, előbb-utóbb talán vizsga- vagy tanévbojkottáló sztrájk is lesz belőle.

Székely népzenével indult újra hétfőn hajnalban a Kossuth rádió. Négy nappal korábban, az augusztus 20-i nemzeti ünnepen megújult dizájnnal, új műsorvezetővel és kormánykritikus vélemények bemutatásával indult újra az M1 híradója. Mindkét közszolgálati médiát az új kormány július 7-én állította le, amikor délután négykor a televízió képernyőjén „A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük!

Figyelmeztetést kaptam a számítógépes szolgáltatómtól, hogy a „titkos” dokumentumaim nincsenek kellő biztonságban, könnyen hozzáférhetőek bárki számára. Elgondolkoztam a megfogalmazáson. Titkos jegyzeteket, intim naplót, szélsőséges ideológiai tartalmú feljegyzéseket, gyűlölködő hangvételű írásokat sohasem fogalmaztam meg. A megfogalmazottak meg újságcikkek, tanulmányok, könyvek formájában nyomtatásban is megjelentek. Bárki elolvashatta azokat, de mindeddig ellenük kifogást senki nem emelt.

A világhálón keresgélve (szörfözve?) találtam rá a székelyföldi Veres Zsolt egy „bejegyzésére”. Azért álltam meg a képnél, és nem pörgettem tovább, mert kezében egy magyar trikolóros üveget szorongatott. Meghallgatva első mondatát, ott is ragadtam annak végéig. Ugyanis első mondatában az aradiakat emlegette.

Európa válságok sorozatával szembesül, a régiek mellett újabb és újabb kihívások jelennek meg.

Annak idején, még a diktatúra alatt kötelező volt az oktatásban a nemzeti büszkeségre nevelés. A sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésében ezt a történelmi hagyományok hangsúlyozásával, de főképpen az ország „ragyogó” eredményeinek kiemelésével tették. Ezt a nemzeti büszkeséget kellett volna sulykolni a fiatalokba, nehogy eszükbe jusson a Nyugat felé kacsingatni, netalán legálisan vagy illegálisan elhagyni a földi paradicsomként nekik lefestett országot. A kommunista propaganda eredménytelensége nyilvánvaló lett.

Három hónapja bukott meg a parlamentben a Bolojan-kormány, a politikai válság azóta tart, megoldás nemigen körvonalazódik. Románia – jelképesen szólva – Oroszország és az USA nyomdokain halad. Vagy inkább süllyed a mocsárba. Nicușor Dan és a PSD ugyanazt a hibát követték el, mint Putyin és Trump: mindent egy lapra tettek.

Rendkívüli egyeztetésre hívták össze az uniós belügyminisztereket a ceutai válság miatt, miután 22 uniós tagország állam- és kormányfője komoly kritikát fogalmazott meg közös levélben a spanyol migrációs politikával kapcsolatban.
Mint ismeretes, a minap 60 ezer migráns hatolt be illegálisan 24 óra alatt Marokkóból a spanyol fennhatóság alatt álló, de Afrikában fekvő Ceuta városába. Sokan úszva a tenger felől érkeztek, mások pedig a határátkelőket nyitották meg erőszakkal, míg mások a határkerítést megmászva jutottak be.

Persze tudom, hogy ez így nem igaz. Naponta történnek események, amelyek megrázzák a világot. Háborúk dúlnak, újabb fegyvereket gyártanak, az országok egymást fenyegetik, és emberek milliói rettegnek a holnaptól. Mégis azt mondom: nem történt semmi. Mert az egyetlen dolog, amire az emberiség igazán vár, még mindig várat magára.
Nincs béke.

Úgy vagyok az anyaországban tavasszal hatalomra került kormányzópárttal, mint a Csöpi-filmekben szereplő Matuska bácsi volt a német márkával. A filmben a szerepet alakító – Arad megyei gyökerekkel rendelkező (édesanyja, Nagy Terézia Pankotán született) – Bánhidi László színművész ismételgette a nyomozót játszó Bujtor István füle hallatára, hogy csak forintot fogad el fizetségként a turistáktól, mert valahogy nincs „bizodalma” a német valutában.