Álláspont

Joe Biden visszavonul, kiszáll az újabb elnöki mandátumért folyó harcból. Vagy inkább visszavonták, az utóbbi hetekben saját demokrata pártjának nagyágyúi követelték egymás után az idős elnök visszavonulását, sajtóbéli „admirális hajói” pedig egymásra licitálva követelték ugyanazt, az adományozók pedig jóformán bezárták pénzcsapjaikat. Még saját táborában is az a nézet uralkodott el, hogy Biden esélytelen republikánus kihívójával szemben, az ellene szóló merénylet csodával határos túlélése után Trump megállíthatatlannak tűnt.

A logikus gondolkodásnak sok módja és formája létezik, ezeket elemezni nem érdemes, belegabalyodnánk az elméletekbe. Ha csak a tényeket figyeljük, érdekes következtetésre jutunk, pl. a háborúkat illetően. Történelmünk folyamán háborúk mindig voltak, azért, mert erre 1. mindig szükség volt; 2. mert ez valakiknek mindig hasznot hozott; 3. mindkettő.
A logikus elmélkedés továbbmehet, mert kérdezheti; miért szükséges egy emberi társadalomban háborúzni, ha 1. ezzel sok embertársunkat elpusztítjuk; 2. amit felépítetünk azt is elpusztítjuk; 3. jövőnk építése nehezebb lesz.
A végletekig tudnánk ezeket a logikai okoskodásokat folytatni.

Évek óta gondolkodunk rajta, mit tehetnénk a kánikula elviselése érdekében a temesvári blokklakásunkban. A klímaberendezéseket nem szeretjük, több okból is: a léghuzatra és a hideg levegőre érzékeny személyeket megviseli a klíma használata, a légszűrő hamar megtelik porral és kórokozókkal, sokat fogyasztanak, és egyidejű használatuk megterheli a villanyhálózatot. Eddig volt, ahogy volt: a 40 C-fokos kánikula nyaranta egy-két hétig tartott, valahogy kibírtuk. Idén azonban betelt a pohár: már júniusban kutya meleg volt, júliusban pedig elviselhetetlenné vált a hőség.

Miről is beszélhet napjainkban az aradi átlagpolgár, mint a rekkenő forróságú nyárról, a szinte elviselhetetlen kánikuláról. Valahonnan, netán „onnan föntről” szaharai erőpróba elé állítják a megrögzött alföldieket. Hőségrekordok dőlnek meg, s boldognak hiheti magát az, akinek a szobájában légkondi-berendezés teszi élhetővé a nappalokat, éjszakákat.

Jobbra tolódott az Európai Parlament a júniusi választások nyomán, mégis Ursula von der Leyent választották meg kényelmes többséggel további öt évre az Európai Bizottság (EB, amolyan EU-s kormány) elnökének.
A jobbratolódás ugyanis nem a centrista alakulatok kárára történt, komoly veszteséget a szélsőséges balliberális erők (liberálisok és Zöldek) értek el. A jobbközép Európai Néppárt (EPP) megerősödött, 188 mandátumot szerzett, többet, mint 2019-ben, a szocialisták csak 136-t, 12-vel kevesebbet, mint a múltkor, a liberálisok mandátumainak száma viszont 97-ről 77-re csökkent, a szélsőbalos Zöldeké pedig 67-ről 53-ra. Emiatt utóbbiakat nem is vették be a nagykoalícióba, a három centrista pártcsalád együttesen 401 mandátummal rendelkezik a 720 fős EP-ben, a Néppárt súlya pedig megerősödött a koalíción belül.

Bevallom: nagyon elkeserített a franciaországi választások második fordulójának az eredménye. Mert hiába kapta a legtöbb szavazatot a Marine Le Pen konzervatív pártja, az ellene összefogott liberálisok, szocialisták, zöldek, kommunisták, migránspártiak (stb.) fognak kormányt alapítani Frankhonban.

Hajszálnyin múlott Donald Trump volt és vélhetően leendő amerikai elnök élete, csodával határos módon élte túl az ellene elkövetett merényletet. A golyó megsebesítette a fülét, a fejét azonban nem találta el. Trump szerint az isteni gondviselés mentette meg az életét.

Ha valamibe nem tudnak belekötni, betegek, mert a fejük már nem tiszta! Ez egy diagnózis, és nincs semmiféle enyhítő körülmény.

Sajnálom, hogy ilyen véleményem van az Unió bürokratáiról, de őszintén mondva most visszafogtam magam, mert mikor hétfő este elolvastam a „főnöknő” kijelentéseit a magyar miniszterelnökkel kapcsolatban, valami nagyon csúnyát mondtam elég hangosan, amit ide nem illik leírni.

Maradok az abszurdnál, ami idegen szó, de magyar értelmezése igen széles, érthetjük alatta a képtelenséget, az elképesztőt és értelmetlent, az esztelent és groteszket.

Nemrég véget ért egyik kedvenc természetfilm-sorozaton, az Élet a fagypont alatt. (Most ismételgetik, de alaposan összekeverve!) A dokumentum-összeállítás Alaszkának és Kanadának az északi sarkkörhöz közeli területein élő bennszülöttek (atabaszkok és inuitok) mindennapjaiba enged betekintést.

Helyette ugyanabban az időpontban egy másik érdekes sorozat kezdődött (majd hirtelen be is fejeződött) a természeti katasztrófákról. Amatőrök készítette félelmetes, idegborzoló képsorok hurrikánok, árvizek, földrengések, pusztító tüzek, tengerárak, tűzhányó-kitörések, sárlavinák, homokviharok okozta pusztításokról. És lélekmelegítő, szinte csodába illő életmentésekről. Amikor maga a mentő is kockára tette életét a családtagja vagy legtöbbször teljesen ismeretlen embertársa megmentéséért. Olykor testi épségét sem kímélve, a vakmerőség határát súrolva kockáztatta életét.

Jövőre mintegy 40 milliárd eurónyi támogatásra számíthat Ukrajna a NATO-tagállamok részéről, hogy fokozza védelmi képességeit az orosz agresszió ellen. A több mint két éve zajló háború folytatásához nyújtott újabb katonai segély elsősorban az ukrán légvédelem megerősítését, illetve az F–16-os vadászgépek beszerzését és üzemeltetését célozza. A korszerű F–16-osok a nyár folyamán érkeznek Dániából, Norvégiából és Hollandiából, miközben Németország, Hollandia, Románia és Olaszország Patriot rakétavédelmi rendszereket küld, és Csehország kezdeményezésére a nemzetközi piacról vásárolt lőszereket is átadják.

A háromnapos NATO-csúcstól nem vártam mást, az következik, amire számítottam: a háborús hisztéria nem hogy csökkenne, mind erősebb lesz. Az Egyesült Államok vezénylete alatt szinte egész Európa beállt a sorba, egyetlen uniós államfő sem állt fel az asztaltól, hogy mindenki előtt kijelentse: Uraim, ez a szövetség nem az a Védelemi Szövetség, ahova mi beléptünk, itt csak fegyverkezésről, bosszúról, mások megleckéztetéséről, háborúról esik szó, viszont egy szó nem esik a békéről. Kérdezhetjük, mit akarunk végső soron, állandó háborúzást a világ népeinek, vagy végre világbékét? Köszönöm uraim, ebből elegem volt, távozom!

Volt osztálytársammal minap elevenítettük fel egykori iskolai élményeinket. És miközben azon sóhajtoztunk, hogy mennyire megfogytunk az évtizedek alatt, eszünkbe jutottak a kellemes emlékek is. Például Czilling Antal tanár úr énekkari próbái és fellépéseink az iskolaünnepélyeken.

Tizennégy cikkelyből álló néhány oldalas szerződés – ilyen kevés azonban soha korábban nem jelentett olyan sokat olyan sok ember számára, összegezte Jens Stoltenberg leköszönő főtitkár a NATO történelmét megalakulásának 75. évfordulója alkalmával szervezett washingtoni csúcson. Hozzáfűzvén, hogy a NATO nemcsak a világtörténelem legsikeresebb, hanem a legtartósabb védelmi szövetsége, folyamatosan bővülése pedig korábban elképzelhetetlen módon egyesítette Európát.

Elárulom, az utóbbi időben beleszerettem az ún. „villámcsődület” műfajba. Minden reggel avval kezdem a napot, hogy (vidámítónak) a világhálón megnézek néhányat. (Van úgy, hogy egész nap a sokszor hallott Örömóda vagy a Traviata dallamai zúgnak a fejemben.) Olyan háromtól tíz-tizenkét percet tartó zenés-táncos összeállításokba habarodtam bele, amelyek nem színházban, koncertteremben, stúdióban készültek el. Utcán, tereken, repülőtéri váróban, vasút- vagy metróállomáson, szupermarketek elárusító pultjai, vitrinjei mellett, a folyóparton, netalán vásárcsarnokban vették fel azokat. Vagy idehaza, Nagyváradon, a Holnaposok szoborcsoportja mellett. De láttam (nagyon sok) ünnepélyes leánykérést, sőt egyházi (templomi) esküvőt is flash mobbal összekötve.

Demokráciánkról, magáról a fogalomról és alkalmazásáról az utóbbi két évezredben hatalmas könyvtárnyi anyagot írtak, nagy elmék írtak a témáról „okos tanulmányokat”. Én most csak annyit jegyeznék meg szerényen, hogy demokratikus politikai, kormányzati rendszerünknek valami köze kellene legyen a néphez, a  többség elképzeléseihez, szándékaihoz, ahogy mondani szokás: a népakarathoz.