Álláspont

Az egyik országos napilap szerint jövőre Románia másodpercenként 460 euró kölcsönt fog felvenni – igaz, ez érezhetően kisebb az idei év első öt hónapjának 601 eurós átlagánál, viszont nagyobb az idei esztendő másodpercenkénti 420 euró/másodpercénél.

Tényleg nem tudom, miért bántják a rendőröket. Tizenkét aradi zsarut akartak egyes rosszindulatúak elmeszelni, de még a temesvári feljebbviteliek is kivasalták egyenruháikat, és úgy döntöttek, hogy maradhatnak szabadlábon.

Hogy kinek, mikor és hol jutott eszébe először citromdíjat létrehozni, nem sikerült kideríteni. Legalább néhány évtizedes intézményesített múltja biztosan van, de nemhivatalosan sokkal régibb, hisz mindig voltak olyan emberi egyedek, akik valamilyen közösségben visszatetszést keltő tulajdonságaikkal tűntek ki.

Ügyes húzásnak bizonyult Emil Boc lépése, amikor egyértelmű válaszért fordult az alkotmánybírósághoz: folytatható-e a kormány felelősségvállalása a tanügyi törvény kapcsán vagy sem?

Ki kicsoda a parlamentben?

Megáll az ember esze, hogy a román politikai elit még anno 2010-ben is milyen nagy szorgalommal veszi elő a magyar kártyát.

Meg kell szabadítani Bukarestet a „katasztrofális” Sorin Oprescutól, mondta a hét végén Elena Udrea, amikor egyedüli jelöltként megválasztották a fővárosi PD-L szervezet élére.

1949-ben, amikor amerikai vezetéssel 12 ország megalakította az Észak-atlanti Szerződés Szövetségét, egyértelmű volt, hogy az a Szovjetunió és a „szocialista tábor” ellen irányul.

Emberek, tessék irigykedni.

A mediáció működik – ez a hazai mediátorok tegnap kezdődött, ma befejeződő második országos konferenciájának címe, de alighanem legfontosabb megállapítása is lesz.

Diktatúra! A jogállamiság halála! Tiltakozik az ellenzék, miután a parlament módosította az Alkotmányt, megvonva az alkotmánybíróság jogát, hogy beleszóljon a gazdasági-pénzügyi kérdésekbe. Bármennyire is ismerős, a helyzet nem Romániában, hanem a szomszédban, Magyarországon történt.

Itt nem azokra a kisszerű ünnepségekre gondolunk, melyek a kormánypropagandát szolgálják azzal, hogy a miniszterelnök vagy bizonyos miniszterek nagy-nagy dobpergés kíséretében szalagokat vágnak egy 10-15 kilométeres út építésének kezdetén vagy befejeztével, felavatnak egy falusi sportpályát, vagy éppen vécét, ahogy azt nemrég menesztett ipari miniszterünk tette.

Bevallom őszintén, tátva maradt a szám a minap, amikor a közösségi rendőrség Dragalina úti új székhelyén (szemben a Casinóval) jártam egy jelentéktelen ügyben.

Kedden az ellenzék ismét bojkottálta a képviselőház tevékenységét: megint kivonultak az ülésteremből a szocialista, a liberális és a konzervatív színezetű honatyák.

Hétvégén Emil Boc kormányfő felavatta az északerdélyi (Bechtel) autópálya újabb – 10 kilométeres – szakaszát Torda és Aranyosgyéres között. Így hát a 6 éve épülő 410 kilométeres sztrádából 52 kilométer készült el. Sok vagy kevés?