Álláspont

A józan fejjel gondolkodóknak nem titok, hogy Európa a pusztulás felé rohan. 2015 óta gyorsuló üzemben. A keresztény civilizáció védőbástyájának tartott kontinens nyugati fele minden ott lakó számára észrevehetően iszlamizálódik.

A több mint két évezreddel ezelőtt megszületett keresztény vallásból lassan kialakuló nyugati keresztény civilizációra és kultúrára, elsősorban Európában, ma már alig lehet ráismerni. Dél-Amerikában még tisztelik a vallást, az Egyesült Államok régi protestáns, puritán életformája azonban teljesen eltűnt.

Nicușor Dan kihirdette a bírák és ügyészek nyugdíjazását megnyirbáló törvényt. Az államelnök aláírása aligha meglepő, ellenben meglepetésként érte az országot az Alkotmánybíróság múlt heti döntése, amely hatodik nekifutásra végre átengedte a Bolojan-kormány törvényét.

Történelmi minimumra csökkent a születések száma Magyarországon, a budapesti Központi Statisztikai Hivatal (KSH) közleménye szerint tavaly 72 ezer gyerek született, 5500-zal kevesebb, mint 2024-ben, és több mint 20 ezerrel kevesebb, mint az elmúlt másfél évtized csúcspontját jelentő 2016-ban és 2021-ben. Ezzel az anyaország összlakossága 9,49 millióra csökkent.

Az első részben az úgynevezett háttérhatalom létezéséről és felépítéséről írtam röviden. Kiegészítésképpen szeretnék idézni egy amerikai személyiségtől, aki már hatvan évvel ezelőtt arról írt, hogy létezik egy, az egész világra kiterjedő politikai összeesküvés, amelynek célja a világ feletti totális uralom.

Az a generáció, amelynek tagjai akár csak néhány évet is saját bőrükön tapasztalták meg a kommunista rendszer embernyomorító mindennapjait, azt valószínűleg elvárták volna, hogy annak legalább legsárosabb felelőseit felelősségre vonják. A panellakások hidegéért, a „fagyasztóknak” nevezett fűtetlen közjárművekért, a gyakori áramkimaradásokért, a napi kétórás, a diktátort dicsőítő tévéműsorért, a hivatalos munkaszüneti napok „ellopásáért”, a cenzúráért, az állandó sorbaállásokért, az elégtelen élelmiszerellátásért, a jegyrendszerért. Még sorolhatnám.

Több szereplős energetikai háború tört ki, miután január végén leállt az orosz kőolaj szállítása Ukrajnán keresztül Magyarországra és Szlovákiába a Druzsba (Barátság) vezetéken. Az események után az Európai Bizottság rendkívüli ülést hívott össze a magyar, szlovák és horvát érdekek egyeztetésére. Az energetikai háború ugyanis tovább gyűrűződik, és több országra kiterjed.

Nyílt tapssal fogadták az európai vezetők a müncheni biztonságpolitikai csúcson (a gazdasági jellegű Davos politikai ikertestvére) Marco Rubio amerikai külügyminiszter beszédét. Trump idén őt küldte el Európába, hogy megnyugtassa a felpaprikázott nyugat-európai balliberális elitet, miután tavaly Vance alelnök keményen ostorozta a vén kontinens ideológiailag túlfűtött ámokfutását.

Szinte állandóan érkeznek hírek arról, hogy ilyen vagy olyan szinten folynak a két- vagy háromoldalú tárgyalások az ukrán–orosz háborúról. Szinte mindig avval a megjegyzéssel zárva, hogy milyen százalékban sikerült megegyezni. Már hallottam olyat is, hogy 90 százalékot mondott az egyik fél.

A hatalom, mint fogalom (főnév) okos és érthető meghatározása nem könnyű feladat, és már a régebbi, például a görög vagy a középkor ismert gondolkodóinak is témája volt. Talán a legegyszerűbb értelmezése szerint a hatalom olyan képesség vagy lehetőség, amely személyek, intézmények, országok kapcsolatában az erősebb elképzeléseit a másikra, a gyengébbre érvényesítheti.

Súlyos vádakat fogalmaz meg az EU-val szemben az amerikai kongresszus jogi bizottsága. 160 oldalas jelentésében azzal vádolja az Európai Bizottságot, hogy immár tíz éve cenzúra-kampány folytat, amely a Digitális Szolgáltatásokról szóló rendelet (DSA) 2023-as hatálybalépése óta fokozott nyomást gyakorolt a platformokra, hogy cenzúrázzák a „politikailag inkorrekt” tartalmakat Szlovákia, Hollandia, Franciaország, Moldova, Írország és Románia országos választásain, valamint a 2024-es EP-választások előtt.

Tallózom az utóbbi napokban az országról elhangzott, megjelent adatokat. Az egyik híradás szerint a tavalyi év harmadik negyedében az Európai Unió 11 tagállama zárt negatív fizetési mérleggel. Szomorú, de közülük az utolsó helyen Románia áll -8,3 milliárd euróval.

Igen, miniatűr, mert csak egy igen rövid hozzászólást kísérlek meg a mai, legaktuálisabb magyar belpolitikai kérdésekről.
Mire ez az írás megjelenik, már alig nyolc hét marad a választásokig. Minden négyévenként megtartott választásnak nagy a tétje, bár ez is relatív, mert ha egy kormány jól teljesít, és van jövőképe, akkor nyugodtan várja a szavazók döntését.

Merre indul a NATO, milyen jövő vár az észak-atlanti katonai szövetségre? Lehet-e hatékony Európa stratégiai autonómiája, ha az USA kivonul az öreg kontinensről?
Az utóbbi időben egyre jelentősebb a feszültség Európa és az USA között, utóbbi többször is nehezményezte előbbi gyengeségét. Legutóbb Marco Rubio amerikai külügyminiszter, aki szerint a NATO problémái az európai védelmi képességek leromlásából származnak.

Mikor romló szemem elfárad az írásban, olvasásban, nézegetem a világhálón a videoklipeket. Közöttük nagyon szeretem azokat, amelyeken néhány percre a füstfelhőből előbukkanó, pöfögő, méltósággal nekilendülő, sípoló gőzmozdonyok vontatta szerelvények tűnnek fel. A legtöbb esetben nosztalgiautazásra veszik igénybe azokat, például az Egyesült Királyságban, de világszerte akadnak olyan szárnyvonalak, ahol ezeket a masinákat rendszeresen tehervontatásra is használják.