Álláspont

Hermann van Rompuy, az EU elnöke tegnap bejelentette, hogy az unió megsegíti az államcsőd szélére került Görögországot. Bejelentése tulajdonképpen Angela Merkel német kancellár két nappal korábbi álláspontjának visszhangja.

Fehér pokolként mutatja a tévé reggeltől estig az idei telet, és latinos túlzással szünet nélkül közli haditudósításait a februári időjárás borzalmairól, s arról, hogy a sürgősségi parancsnokságoknak milyen mértékben sikerült megküzdeniük a nagy ellenséggel.

Moszkva „széleskörű magyarázatot” követel Washingtontól a – részben – Romániában telepítendő rakétapajzs ügyében. Nem Bukaresttől, hiszen nyilvánvaló, hogy egy ilyen horderejű stratégiai döntést a Fehér Házban hoznak meg.

Eddig volt, ahogy volt, de nemsokára sokkal jobb lesz. Mármint Romániának és politikai életének, politikai kultúrájának, merthogy az oszág sorsát hozzáértő asszonyok vették kézbe.

Bár tévednék, mikor azt állítom, hogy mifelénk, de talán másutt is, az utolsó, jobbik esetben, az utolsó előtti nemzedék az, amely még tekintélyes magánkönyvtárral rendelkezik.

Amióta a polgármesteri hivatal néhány napja egy emeleti ablakból ismét közénk hajította az aradi vár civilesítésének ügyét, ahelyett hogy az optimizmus pislákolna föl bennem, olyan érzésem támadt, hogy a városgazdák újra csak öngyújtóval próbálnak felmelegíteni egy fazék töltött káposztát.

Az én generációm tagjai közül mindazok, akik a középiskolában rendszeres testedzést végeztek, a mai napig hűek maradtak a sporthoz. (Nem is szólva örökifjú tanárunkról, aki nyaranta most is kétnaponként teniszezik a Maros-parti salakpályákon.

Hiába kerestük Boc úr prioritásai között a kisebbségi törvény elfogadását, nem találtuk.

Nem csoda, hogy sokan felkapták fejüket Ion Iliescu volt államelnök azon célzására, hogy esetleg visszavonulna a Szociáldemokrata Párt tiszteletbeli elnökének tisztségéből.

Akinek van szeme, látja, ha van füle, hallja, hogy beteg, nyögdécsel írott és beszélt nyelvünk. Kettős fronthatástól szenved immár tartósan, és kétséges, hogy kisöpri-e egyhamar a nyelvünket ért romlás levegőjét egy erőteljes, következetes, öszszehangolt frontvonal. Pedig arra lenne szükség.

Tegnap Traian Băsescu államelnök bejelentette, hogy Barack Obama be akarja vonni Romániát a rakétapajzsba. Pontosabban országunk területén helyeznék el a rakétaelhárító-rendszer egyes elemeit.

A Duna Tv-ről közzétett, rá vonatkozó közvélemény-kutatás „látványától is köddé válik az álom a fiatalok… szemgödrében” – írta Irházi nemrég a Nyugati Jelenben. Érdekes. Mert cikkében azt is leszögezi, hogy ugyanezt a Tv-t „a jövőképes erdélyi magyarság nem nézi”.

A téma, amelyről a következő néhány sorban írok, amellyel kapcsolatos észrevételeimet, érzéseimet szeretném önökkel megosztani, úgy érzem, megkívánja azt, hogy bemutatkozzam. Leginkább azok számára, akik csak a hegymászással kapcsolatos hírekből ismertek meg.

Svájcban a következő hónapban népszavazást fognak tartani arról, hogy legyen-e a kutyáknak védőügyvédje.

Idén tizedik éve, hogy aradi lakos vagyok s tíz esztendő alatt először fordult elő, hogy aradi rokonaim azzal kerestek meg, hogy egy szerintük felháborító újságcikkre, mely „a Duna Tv-t támadja”, feltétlen reagálnom kellene.