Álláspont

A két világháború között időszakban és még utána is jó ideig a Maros két partja közötti forgalmat kompjáratok biztosították. A bánsági részhez közeli településeket ezzel az olcsó vízi járművel lehetett a leggyorsabban elérni.

Meglepetés is, meg nem is, ami a szombati (vasárnap reggelre átnyúló) SZDP-kongresszuson történt. Az előzmények, előkészületek után nyilvánvaló volt, hogy viharos összejövetelre számíthat az ország egyik legnagyobb pártja: nemcsak az elnökségére pályázók, de a klikkek nagy száma, egyesek vehemens, méltatlan kirohanásai is előrevetítették a helyenként olcsó cirkuszhoz hasonlító összejövetelt.

Nem most akartam kifőzni a bezárandó Arad megyei iskolák ügyét elsősorban azért, mert Ujj János pár napja lelkemből beszélően tépegette a friss sebekről a leukoplasztokat, és mindenben egyetértettem vele, hisz nálam belülebbül ismeri a vérforrásokat.

A történelmet a győztesek írják. Németország például nem győz bocsánatot kérni 1945 után, újabb és újabb kárpótlásokat fizet, a népbe eluralkodott a bűntudat. A németek szenvedése azonban tabu maradt.

A január huszonnyolcadika és február tizenötödike között végzett széles körű közvélemény-kutatás szerint a nemrég életbe lépett új, egységes (és a kormánypropaganda szerint igazságos) fizetési rendszer korántsem felel meg az általános elvárásoknak, ami azt bizonyítja, hogy ha elfogadása előtt népszavazásra bocsátották volna, a lakosság túlnyomó többsége a NEM szócskával fejezte volna ki elégedetlenségét.

Azt hiszem, amióta megjelent a jelenlegi kormány oktatásügyi reformtervezetének a szövege, minden pedagógus átérzi, hogy katasztrófa előtt áll a hazai nemzetiségi iskolarendszer.

Kelet vagy Nyugat? 19 éves függetlensége alatt a szomszédunkban lévő óriási határőrvidék lázasan keres választ a kérdésre. A szláv nyelvekben a krajna szó határőrvidéket jelent, s Ukrajna az orosz/szovjet birodalom nyugati bástyája szerepét látta el.

Új játékot talált ki magának a Cotroceni-palotai hatalom: az alkotmányosdit, melynek széles körű elterjesztésén ezekben a napokban próbál eredményt elérni.

Ismét felkavarta a kedélyeket az RMDSZ régió-átszervezési tervezete, amely – hallgatólagosán – már átment a szenátuson. Amely szerint a jelenlegi 8 fejlesztési régió helyett 16 alakulna, jelentős földrajzi, történelmi, kulturális és gazdasági adottságok alapján.

Beszélgettem valakivel, aki kereken 60 éve hagyta el szülővárosát, Aradot. Úgy fogalmazott, hogy az államosítás után még két évig „győzte cérnával.”

A megállapítás, hogy a hazai kultúrának és ennek keretében a műemlékvédelemnek rosszul áll a szénája, senki számára nem hat az újdonság erejével. Elég végignézni régebbi városainkat, majd mindenütt a romlás, pusztulás nyomai láthatók.

Felborult nálam az egy hét egy kivágott biztosíték munkamódszer. Ezen a héten kétszer is elment a biztosíték. Egyszer globálisan, egyszer lokálisan. Kezdem a globálissal, mert ettől izgulnak fel az internauta gibbonok.

Külföldre szakadt hazánkfiai, a romániai romák kapcsán újabb botrány tört ki Franciaország és Románia között.

Azt hiszem, nem tévedek, ha állítom: az EU vezetői immár úgy bánják azt, hogy Közép- és Kelet-Európa államait túl korán felvették a tagállamok sorába, mint a kutya, amely kilencet fialt.

A tegnapi napsütés már azt mutatta, hogy közeledik a tavasz.Aminek csak a kormány nem örvend, hisz a szakszervezetek utcai tiltakozó akciókra készülnek.