Lev Tolsztoj – idén kora ősszel lesz születésének 195. évfordulója – író, filozófus az orosz és a világirodalom egyik legnagyobbja, a realista orosz próza mestere.
Múlt hétfőn szörnyű tragédia rázta meg Törökország és Szíria határvidékét: hatalmas földrengés. Halálos áldozatainak tegnapig hivatalosan regisztrált száma meghaladja a negyvenezret, és félő, hogy tovább növekszik.
Aki a mesterséges intelligencia hallatán – Kedves, mélyen Tisztelt Olvasó, Önre gondolok – rávágja: „tudom, mi az”, az előtt mély tisztelettel megemelem a kalapom. (Van nekem kettő is, bár évtizedek óta majd’ soha nem hordom).
Történt egyszer, úgy jó tíz esztendeje, hogy Pataky Sándor aradi tanár, festőművész, az akvarell kiváló művelője sírhelyét siralmas állapotban találta a már akkor is kiválóan működő Kölcsey Egyesület, s elhatározta: gyűjtést rendez rendbe hozására. Megtörtént.
Minden tájékozott(abb) magyar ember tudja, hogy január 22. a magyar kultúra napja – annak kapcsán, hogy Kölcsey Ferenc ezen a napon fejezte be a Himnusz kéziratát, a máig minden magyar, vallási szövegekben is fohászként szereplő költeményét.
Ha van könyvtár, képtár, levéltár, amely könyveket, képzőművészeti alkotásokat, dokumentumokat gyűjt és őriz, miért ne lehetne értéktár a magyar értékek jegyzékbe vételére, a jelen- és utókornak való megőrzésre?
Meggyőződésem szerint a szavak sokszor mágikus erővel bírnak. Még akkor is, ha esetleg tudjuk, hogy azok nem mindig a valóságos gondolatokat, érzelmeket fejezik ki. Ez utóbbi eset sokszor csak utólag derül ki.
Mint 32 esztendeje minden év december 23. napján, idén is megkoszorúzták az aradi magyarok – meg a román forradalmárok és hatóságok képviselői – Tóth Sándor hódmezővásárhelyi fuvarozó vállalkozó, a romániai 1989-es forradalom megsegítésére élelmiszerrel, gyógyszerrel siető és itt meghalt gépkocsivezető Maros-parti, a várhíd tövében lévő kopjafáját.
A címet Valentin Voicilától kölcsönöztem, az 1989-es decemberi aradi események kétségen kívüli vezéralakjától, aki annak idején Tóth Sándor koporsóját Hódmezővásárhelyre kísérte.
Ferenc pápa általános audienciát tartott aranyvasárnapon (a keresztények nyugati részének karácsonyváró ünnepén) a vatikáni Szent Péter téren. Beletartozik a római katolikusok menetrendszerű évi rituáléjába.
„Nagy Magyar télben picike tüzek,A lángotokban bízom, (...)Szelíd fények és szilaj vándorlángok:Mit gondoltok: ha összefogóznátok!(Reményik Sándor (Végvári): Nagy Magyar télben)
