Álláspont

A PD-L seperc alatt felszerelte Borbély László irodájában a sósavpermetező herkentyűt. Az RMDSZ környezetvédelmi miniszterének még arra sem volt ideje, hogy tisztességesen kitakaríttassa az ország első környezetvédőjének járó irodáját, a román koalíciós partnerek a permetező mellé bonbonként egy időzített bombát is toltak bőrfotele alá. A bomba neve: Verespatak.

Bár a „lila láng”-ügy bejárta a világsajtót – mondhatni, rajtunk nevet a világ –, nem ezt ragozzuk tovább. Maradunk inkább a hagyományos pszichológiánál, amelynek gyakorlati hasznát – bár Romániában egykoron ostoba pártvezetők miatt a vádlottak padjára került – aligha lehet tagadni.

Olvasom, hogy az egyik afrikai állam az egész kontinenst átszelő, 15 km széles erdősáv telepítését kezdeményezte a Szahara terjedésének megakadályozására. Jobb később…

Húsz évvel a rendszerváltás után a kommunista diktatúra tartópilléreinek, a pártaktivistáknak és szekusoknak hajszálluk sem görbült, s az idő elteltével egyre inkább eltávolodik a „kommunizmus Nürnbergjének” gondolata. Jóllehet az emberiség elleni bűn soha sem évül el.

Mint valami koldus, Románia ismét tartja a tenyerét: most a Nemzetközi Valutaalaptól várunk mentőcsónak-kölcsönt az ország túléléséhez.

A most húsz esztendeje bekövetkezett rendszerváltás egyik nagy vesztese a politikai vicc, amelyet Romániában már-már a kihalás veszélye fenyeget.

Manapság a gazdasági válság minden oldalról egyre jobban szorongató gyűrűi közepette, nyakra-főre hirdetnek meg promóciós, azaz, amolyan kedvcsinálóan olcsó vásárlási, szolgáltatási lehetőségeket.

A néhány nap óta elhíresült bukaresti varázs-történet Băsescu elnök szerint a következőképpen kezdődött: legutóbbi születésnapján egyik közeli ismerősétől ajándékba kapott egy lila pulóvert. Az ajándék államfőnknek annyira megtetszett, hogy azt vette magára a választási kampányban is.

Beindult a téli árleszállítás, most kell vásárolni, félpénzzel. Esetleg még kevesebbel, ha szerencsénk, időnk és jó szimatunk van.

A lexikonok meghatározása szerint a párbaj (duellum) két személy kölcsönös megegyezésen – a korabeli társadalmi szabályok szerinti – egymás ellen lefolytatott, életüket, testi épségüket veszélyeztető küzdelme.

Amúlt hét végétől új szakasz kezdetéről beszélhetünk a hazai szervezett bűnözésben, amely immáron semmiben sem marad el Európa és a világ színvonalától, ugyanazt képes produkálni, mint az olasz, az orosz, az albán, a kínai vagy a japán maffia.

Civilizált nyugati országokban a választást elbukó jelölt lemond. Mircea Geoană– ugyebár nyugati tapasztalattal teli nagy diplomatához méltóan – azonban ezoterikus magyarázatokra folyamodik. Legutóbb – feleségével együtt – az ellene felsorakozott parapszichológiai erőket okolta választási kudarcáért.

Különösen a munkaügyi minisztérium alárendeltségébe tartozó közintézményekben hetek óta uralkodó bizonytalan hangulat szinte tapinthatóvá vált.

Negyvenöt év alatt életének különböző szakaszaiban felbukkant emlékezetében a lány képe.

Amióta beleléptünk az unióba, a román húsfeldolgozást megfertőzte a „hagyományos termékek” elnevezésű, amúgy fogyasztóámító kór. Csakhogy nyakig merültek a dézsában, mert a románok nem a disznóvágási leleményükről híresek.