Ujj János

Naponta észlelhetjük, tapasztalhatjuk az anyaországi ellenzék pártjainak ismételt próbálkozását a regnáló rendszer aláásására, a hatalom megszerzésére.

Az ókori klasszikus kultúrában kevésbé járatosak számára pontosítok: a fenti szólást akkor használjuk, amikor valaki olyasmiért, amit nem érhet el, nem valósíthat vagy nem kaphat meg, becsmérlően nyilatkozik.

Már egyszer megfogalmaztam, most ismétlem: nem tudom, melyik hírnek higgyek, amikor (többek között, de elsősorban) az orosz–ukrán háború eseményeiről hallok, látok, olvasok.

Jó két évtizeddel ezelőtt a szélsőségesen durva nacionalizmusáról közismert hazai pártvezér avval híresült el, hogy egyik pillanatról a másikra levetkőzte antiszemitizmusát, s a zsidó nép nagy barátjának kezdte népszerűsíteni önmagát.

Szinte hihetetlen, hogy milyen támadások érik Magyarországot az Európai Parlamentben a gyermekvédelmi törvény elfogadása miatt. 

Olvasom az Irodalmi Jelenben Brauch Magda Boldogság? című, figyelemre méltó, alaposan dokumentált eszmefutatását. Írásában visszautal Jámbor Gyula barátomnak két korábbi, a Nyugati Jelenben közölt hasonló témájú jegyzetére.

Hogy a politikai szférára milyen nyomást gyakorolnak a transzgender
ideológiát terjesztő liberális körök, azt szinte naponta tapasztalhatjuk.

Olvasom a médiában, hogy Franciaországban a fellebbviteli bíróság elrendelte Szent Mihály szobrának eltávolítását a Vendée megyei Sables d’Olonne településen.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én úgy érzem, az utóbbi száz év történelme folyamán az Úr megáldott bennünket, erdélyi magyarokat olyan államvezetőkkel, akik szinte nyíltan felvállalják magyarellenességüket.

Nézem az orosz–ukrán háború színteréről érkezett felvételeket.
Némely település második világháborús képekre emlékeztet.

Gyermekkorunk játékai közben, amikor szorult helyzetbe kerültünk (majdnem utolért a fogó, vagy nem értünk be idejében a „várba”), mondtuk a címben szereplő szavakat. Egyszer jogod volt, de másodszor már nem lehetett.

Azt hiszem, nincs olyan romániai magyar fociszurkoló (de nem csak), akinek ez az eredmény ne dobogtatná meg a szívét. Mert minden csűrés-csavarás, ármánykodás, szabályzat-felrúgás ellenére a székelyföldi focicsapatnak sikerült kiharcolnia a feljutást a bajnoki rájátszás felsőházába.

Ha egyedül lennék a véleményemmel, akkor azt mondanám: megöregedtem, agyalágyult lettem, már nem tudok lépést tartani a modern korral.

Időnként (megrendelésre?) megjelenik olyan közvélemény-kutatási eredmény, amely az állampolgárok véleményét tükrözi a különböző intézményekről, államhatalmi szervekről. Vagyis azt, hogy mi, közemberek mennyire bízunk például a kormányban, a hadseregben, az államelnökségben, a törvényhozásban, a rendőrsében, de az egyházakban vagy az igazságszolgáltatásban is.

Olvasom, hogy a Guardian című angol lap egyik számában fényképes tudósítás jelent meg a Magyar Állami Operaház legutóbbi produkciójáról.