Jámbor Gyula

Múlt szerdán a Jelen Ház nagytermében találkozhatott a közönség Arad legújabb díszpolgárával, Bognár Leventével, rendhagyónak is mondható körülmények között. Arad nyugállományban lévő, a tanácsosi megbízatástól is visszavonult politikusával a gyermekkori ismerős, barát, az interjúalanyból (és a város történelméből) kitűnően felkészült Fekete Károly, az aradi Kölcsey Egyesület alelnöke beszélgetett, aki remek, a régi Aradot és az utóbbi jó két évtizedet bemutató, a beszélgetéshez kapcsolódó fénykép-összeállítást is hozott.

Az első atombomba ledobásának aprólékos történetét könyvek, tanulmányok százai örökítették meg (csekély töredéküket magam is olvastam).

Jött, ugye, helyi idő szerint reggel kilenc után az Enola Gay nevű amerikai, akkoriban a legjobbnak számító B–29-es bombázó (parancsnokának, Tibbets ezredesnek az édesanyjáról nevezték el), és ledobta Hirosima fölött a Little boy (Kisfiú) becenevű szerkentyűt, és rögtön meredeken emelkedve szedte az irháját.

Történt volt a legutóbbi hétvégén, hogy a román–magyar országhatártól egy (jó: tán két-három) kődobásnyira lévő Tornyán megjelent egy más országból érkezett sereg.
Nem jelenthetett veszélyt a nemzeti szuverenitásra, fegyvertelen tizenévesekből állt, néhány felnőtt vezetésével.
A hazai, romániai magyar fiatalok – hál’ Istennek! – fantazmagóriaként értékelhetik a fentieket.

Nyár van, a falunapok ideje.
A falunapok jó ideje bevált forgatókönyv szerint zajlanak: mise/istentisztelet, a résztvevő kulturális együttesek – általában néptánccsoportok – felvonulása, este egy sztárvendég fellépése, utána tűzijáték, utcabál.
A népnek nem csak dolgoznia, szórakoznia is kell.

„Életem legcsodálatosabb és legnehezebb előadása volt. Köszönet a volt osztálytársaimnak, Enikőnek, Kálmánnak és a többieknek. Az ősi schola fő magiszterének, Matekovits igazgató úrnak és a többieknek” – olvashatták 2023 májusában Robert C. Castle Facebook-bejegyzésében.

„Írónak lenni állapot, mint a szerelem. (…) Akárki lehet író, aki ráér, bekötheti a gondolatait egy könyvbe. (...)
Első személyben írom ezt a morfondírt, hogy mást meg ne sértsek, de tegező formában. Csak a tükrömet magázom. A magázódásnak is megvan a varázsa. Amatőr vagyok, aki akkor ír, ha kedve van. A profi akkor is kell írjon, ha nincs kedve. Nem ihlet kérdése. (...)

A múlt hét végén, csütörtöktől szombatig Arad megye vendége volt Zolcer János – csütörtökön délután Aradon, a Jelen Házban, pénteken Pécskán, a magyar iskolában, szombaton Borosjenőn, a Városháza dísztermében tartott könyvbemutatót és előadást.

Idén az első (dokumentált) megfigyelés a hazatérő gólyákról március 23-án reggel 9-kor történt, amikor már, elméletileg, jó két napja benne jártunk a meteorológiai tavaszban.
„A világosi határban, a Világos–Arad út mentén kb. 4 kilométerre egy búzavetés közepén észrevettem egy 17 madárból álló csapatot – pihentek, élelmet kerestek.

A Jelen Házban múlt csütörtökön megtartott, igen jó hangulatú könyvbemutató végén szót kérő úriember elmondta: messziről érkezett az író kedvéért, akinek nagy tisztelője.

Nagy Istvánra rájártak az idők és a díjak: nagyjából egy hét alatt több, egy élet teljesítményét elismerő díj (a magyar kultúra lovagja, Kölcsey-díj) kitüntetettjévé vált.

2025 januárjában, 18-án, szombaton a budapesti Kossuth Rádió pécskai (a sorozatban 550-valahányadik) műsora zajlott.

Szem- és fültanúként, valamelyes előzetes (újságírói) tapasztalat birtokában érzékelem: óriási megelőző munka, egy profi nagyüzem állt mögötte.

2025. január 18-án Budapesten, a Stefánia úti Stefánia-palotában kardot lebegtetnek NAGY ISTVÁN ny. pécskai fizikatanár feje fölött. Szerencsére nem a nyakára, hanem – gyöngéden – a vállára sújtanak vele, csupán akkorát, amekkora az ősrégi rítus szerint a lovaggá avatásához szükséges.

Románia 2025 elején kismillió gonddal küszködik.

Nagy a költségvetési deficit – komoly, sokak számára húsbavágó megszorításoknak kell jönniük kérlelhetetlenül lassú ütemű felszámolására –, stabil és megbízható kormánykoalíció csak névleg létezik, a pártok a demokrácia szempontjából elhalaszthatatlan elnökválasztás időpontjáról és módozatairól vitatkoznak stb.

Az Arad-Belvárosi Református Egyházközségben tartott ünnepi közgyűlésen dr. VAJDA SÁNDOR borosjenői presbitert, lapunk régi, megbecsült és hűséges munkatársát Szegedi Kis István-díjjal tüntették ki.

A laudációt Horváth József borosjenői lelkipásztor terjesztette elő, ebből idézünk.

A Tisztelt Olvasó sejtheti: a címbeli amolyan költői kérdés.

Ha nem mindenki tudja, mi az a költői kérdés, tán megbocsátható, bár a középiskolában feltehetőleg tisztázták.