Ujj János

Gyermekkorom emlékei közé tartozik az a néhány alkalom, amikor a kötelező évi fogorvosi vagy tüdőszűrési ellenőrzésre vitték az iskola diákjait a Policlinikára.

Harmadosztályú mérkőzés előtt Aradon az alkalmazott biztonsági őrök egyesével ellenőrzik az érkező szurkolók kis irattáskájának tartalmát, megtapogatják a nadrágok, blézerek zsebeit, öngyújtó, golyóstoll léte iránt érdeklődnek.

Majd kétszáz éven keresztül színtiszta német falu volt. Az utóbbi fél évszázad alatt kicserélődött a lakosság.

A Kamaraszínház esti előadására gyülekezett a közönség a Bábszínház előtt. Voltunk vagy 25-30-an összezsúfolódva az egy méternél nem szélesebb járdán.

Pillanatok alatt terjedt el a hazai médiában a hír: egy aradi születésű fizikus az idei (megosztott) Nobel-díj kitüntetettje.

Járatlan lévén hivatalos ügyekben, úgy érdeklődőm a hivatalokban, mint a falusi kislány Pesten. Ott aztán hol szép szó, hol lekezelő kioktatás a válasz.

Az idősödés (fogalmazzam úgy, hogy a tapasztalatszerzés?) egyik biztos jele, hogy mind sűrűbben idézzük fel azokat, akiket a Mindenható már elszólított az árnyékvilágból.

Időnként megnézem a tévében a vasárnapi délelőtti egyházi műsorokat.

Nem titkolom, hogy unió-szkeptikus vagyok. A nagyon nagy reménnyel várt, számunkra létfontosságú integrációtól távolabbra jutottunk, mint induláskor.

Az elmúlt hetek sok fontosabb vagy kevésbé fontos eseménye között nem vettem észre, hogy elmentek a fecskék.

Néhány évtizeddel ezelőtt, egy lélektelen játékkal végigkínlódott mérkőzés után megfogadtam, hogy többet nem megyek ki az akkor még az első osztályban szereplő textilgyári csapat meccseire.

Most kaptam kézhez A nagyváradi vár építészettörténete című kiadványt. A Partiumi füzetek sorozatban a 78. számot viselő tanulmánykötet Péter I. Zoltán váradi publicista helytörténész munkája.

Hallom, látom, hogy a szomszédos Szerbia lett Európa talán legszegényebb országa. Az ország gazdasága évek óta stagnál, a lakosság negyede mélyszegénységben él. Naponta tízezrek várják az ingyenkonyhák levesét.

Nyakamban sokszor fityeg fényképezőgép. Hátha találok valami lencsevégre valót útközben.

Az embernek az az érzése, hogy a román politikusok nem néznek tévét, nem hallgatnak rádiót, nem olvasnak újságot.