Álláspont

Legutóbb azt írtan e rovatban, hogy tombol a nyár. Sajnos, még most is, noha hűvösebbek az éjszakák. A végletek skáláján játszadozik velünk az időjárás. Pár napja egy kisrepülőgép katasztrófája tartja feszültségben az aradiakat. Egyelőre nem tudni, mi okozta a váratlan balesetet, amelynek két áldozata van. Egy tapasztalt pilóta és egy pilótának készülő fiatalember. A Világoson felszállt gép a vagongyár területén zuhant le hatalmas robbanás és füst kíséretében.

Sokan megriadnak a címtől, tényleg szokatlan, de mire a végére érünk, tisztább lesz a kép. A téboly szó használata, értelmezése igen széles, a köznapi használattól – pl. tiszta téboly – a szakmai definícióig – amely téboly alatt zavart elmeállapotot értelmez.

Augusztus elején ülök egy délelőtt a füves udvaron, az árnyékban. Kellemes szél lengedez, felettem hatalmas fehér fellegek úsznak méltósággal, valahova kelet felé. A hetek, hónapok óta szomjazó termőföldek felett. Mindegyikben soktonnányi vízpára, amely ki tudja hol fog lehullni csapadékként. Az aszálytól szenvedő alföld helyett lehetséges, hogy Székelyföldön vagy éppen Moldvában, ahol nemrég küzdöttek, vagy éppen most is küzdenek a pusztító villámárvizek ellen.

Ion Iliescu elhunytával eltávozott az utolsó meggyőződéses bolsevik Romániából. Mert ízig-vérig az volt, az 1989-es rendszerváltás előtt és után egyaránt. Kommunista szellemiségű családban nőtt fel, s már kamaszként csatlakozott a kommunista ifjúsági szervezethez. Később Moszkvában csiszolta elhivatottságát – Sztálin idején –, hazatérve pedig tipikus elvtársi karriert futott be a pártban.

Egy nyitott világban sok a vélemény, és minél több lehetőség van annak kinyilvánítására, annál gyakrabban fordul elő, hogy a figyelem nem az egészre, hanem a hiányosságra irányul. Mintha sokan nem azért olvasnának, hallgatnának vagy néznének meg valamit, mert kíváncsiak rá, hanem azért, hogy rögtön elmondhassák, mi benne a rossz.

Az első atombomba ledobásának aprólékos történetét könyvek, tanulmányok százai örökítették meg (csekély töredéküket magam is olvastam).

Jött, ugye, helyi idő szerint reggel kilenc után az Enola Gay nevű amerikai, akkoriban a legjobbnak számító B–29-es bombázó (parancsnokának, Tibbets ezredesnek az édesanyjáról nevezték el), és ledobta Hirosima fölött a Little boy (Kisfiú) becenevű szerkentyűt, és rögtön meredeken emelkedve szedte az irháját.

A szolgáltató vállalatok szétküldött hivatalos papírjaik egy részén immár évek óta tegező viszonyban fordulnak ügyfeleikhez. Hogy „egyezz bele” a szerződés módosításába, hogy „vedd tudomásul” a szolgáltatási díjak emelését, hogy „fizesd be” mihamarabb az esedékes számlát, hogy… Pertu, olyan kedélyeskedő „măi Fănică, Ionică” stb. stílusban.

A legfontosabb minden ember számára, a család, a gyerekek, az otthon, szóval házunk tája, minden kis örömével és bajával. Ezután következik egy biztos munkahely, jó iskola a gyerekeknek, és kedvező, biztonságos közösségi, társadalmi kapcsolatok. Az egyén és a közösség számára a fentieket egy jól működő, politikai szervezet tudja biztosítani. Egy nemzeti kormány tehát elsősorban házunk táján kell biztosítsa a jólétet, biztonságot.

Kapu Tibor idei űrutazása kapcsán, annak kommentálása közben a témában járatosok közül valaki megemlítette, hogy Jurij Gagarin első űrútja után a szovjet ateista propaganda egy olyan szalagcímes tudósítást közölt az eseményről, hogy Gagarin fenn járt az égben, de ott nem találkozott Istennel. Evvel az állítással igyekeztek bizonyítani, hogy az istenhit csak kitaláción alapszik.

Amikor e sorokat írom, július 24-e van. Ez nem volna érdekes, de hallgatom a bajor rádióban, hogy idén ez a túlfogyasztás napja, ami azt jelenti, hogy eddig a napig az emberiség már elhasználta az idei évre jutó természeti erőforrásokat.  A dátum egy átlag, a Föld egészére vonatkozik. Ha mindenki úgy élne, mint pl. az Arab Emirátusban, Katarban, akkor már február 6-án bekövetkezett volna a túlfogyasztás napja, de ha Uruguayban élnénk, akkor december 17-ig elegendő lenne, amit bolygónk nyújtani tud.

Tombol a nyár, olykor elviselhetetlennek tűnik a kánikula. Az utazási irodák kínálatai jórészt beteltek. Miközben nő az infláció, egymást követik a tüntetések. Sok minden van a nyakán a kormánynak, a helyi potentátoknak, mert bizonyítani kell már most, a mandátum elején. Ilyen manapság a világ.

Nincs statisztika arról, hogy a kommunista diktatúra idején hány román állampolgár hagyta el illegálisan az országot. Akár élete kockáztatásával is. Folyót átúszva, zöld határon átkúszva, vonatok, tehergépkocsik rakterében kuporogva. Vagy… És arról sem tudunk, hány kísérletet hiúsított meg a határőrség, meg arról sem, hány személyt lőttek le a határon, és az elfogottak közül hányat vertek össze a rendőrségen, hányat zártak be több évre tiltott határátlépési kísérletért.

Legutoljára keresztény kultúránk elleni támadásokról írtam, melyek már régen elkezdődtek, és ha nem térünk idejében magunkhoz, sorsunk megpecsételődött. Sajnos mi, ún. keresztények, egocentrikusan gondolkozva, a keresztet előttünk magasba tartva, igaznak vélt „bölcsességünket” évszázadokon keresztül mindenkire rá akartuk kényszeríteni.

Ötvennapos ultimátumot adott Donald Trump amerikai elnök hétfőn Oroszországnak gyilkoló-gépezete leállítására. Trump frusztrációja hetek óta csak növekszik, mert Putyin elutasította az összes amerikai békekezdeményezést.

A számok önmagukért beszélnek, ezért (a legutóbbi népszámlálás számunkra nyilvánvalóan hátrányos tévedései ellenére) ha akarnánk, sem tudnánk letagadni, hogy az elmúlt évtizedekben a nemzetiségünk száma jelentősen csökkent. A minket képviselő személyek mindenfajta sikerei is igencsak megcsappantak. Ha egyéb, mondjuk tudományos-műszaki téren elért eredmények a nagy többség számára ismeretlenek, de a sportteljesítményeket azért nagyon sokan számon tartják.