Puskel Péter

A Katolikus Főgimnáziumban érettségizett. Jó családban nevelkedett. Édesapja az Aradi Gazdaegyesület vezetőjeként a város egyik tekintélyes polgára volt, szaklapot is szerkesztett.

Átfogó monográfia a ma napig sem látott nyomdafestéket az aradi várról. Ez annál meglepőbb, mivel évek óta időszerű téma hadmentesítése, és „átigazolása” a civil szférába, azaz a város tulajdonába.

Bizonyára bennem van a hiba, de út közben Malmőről, Svédország harmadik legnagyobb városáról, semmi épületes nem jutott eszembe.

Bizony az, még hozzá nem is akármilyen. Tragikomédia a javából, amelynek mai dimenzióit a közismert szólás „atyja”, a világszínpad talán legnagyobb személyisége, a nagy „Will” sem álmodhatta meg. S mi bizony gyarló szereplők, olykor szánalomra méltó ripacsok vagyunk ezen a nagy játéktéren.

„Azért szerencsések vagyunk mi, aradiak!” – jegyezte meg egy idős néző, miközben a színház előcsarnokában többedmagával megállapította, hogy újabb emlékezetes élménnyel lettek gazdagabbak.

Május 27-én, pénteken tartja utolsó plenáris ülését a temesvári Városi Tanács, amelynek keretében a város díszpolgárává avatják Stefan Hell Nobel-díjas vegyészt. Stefan Hell az 1977–1978-as tanévben a Temesvári Nikolaus Lenau Líceum diákja volt.

A szülőföld és a haza fogalmáról hosszasan lehetne beszélni, vitatkozni. Főleg arról, hogy melyik a „mélyebb”, melyiknek az időleges vagy végleges elvesztése hagy mélyebb nyomot az ember lelkében.

Egy állandó pénzzavarral küszködő, gyámoltalan agglegény házasságközvetítő irodához fordul.

Évekkel ezelőtti emlék. Talán el is felejtettem volna, ha a napi történések, nevezetesen egy régi, kedves kolléga halála kapcsán nem jut ismét az eszembe. Mérnök barátom akkoriban félig tréfásan, félig komolyan megjegyezte, hogy irigyli a szabadságomat.

Guttmann Jakab, az Aradon született (1815–1861) tragikus sorsú szobrász Bécsben Metternich herceg anyagi támogatásával tanulhatott a Képzőművészeti akadémián. 1841-ben kiállításon mutatta be jótevője szobrát, majd 1843-ban Rotschild Salamon bankártól kapott megbízatást márványszobra elkészítésére.

Sokat utazgató nyugdíjas társaságban szó esett az élményekről, tapasztalatokról és persze a bakikról, melléfogásokról is. Remek sztorikat hallhatott az ember. Ilyenkor önfeledten képes mulatni a másik balgaságán, netán a saját „rövidzárlatán.”

Májusban vagyunk, s ilyenkor oly sok minden jut az eszembe, hogy rendszerezésükhöz legalább félnap kellene.

A vesszők, ékezetek felületes használata sok bonyodalom forrása lehet. És nem csak édes anyanyelvünkben, hanem más nyelvekben is. Jómagam is „áldozata” voltam egy ilyen „nagyvonalúságnak”.

Néha úgy tűnik, itt a nyár, majd félnapon belül is visszacsöppenhetünk a télbe. Április szeszélyes, csapongó, a néphit szerint bolondos hónap, amikor minden lehetséges.

Napirenden van a Feszty Árpád alkotta hármaskép visszaállításának ügye. A monumentális festményt az Országos Szépművészeti Múzeum helyezte letétbe Aradon a Kultúrpalota megnyitása előtt, egy színvonalas vidéki képtár létrehozása céljából.