Ismét terítékre került az évek óta „jegelt” régi színház ügye. Megmentésére az utóbbi időben egyik magáról sokat hallató civil fórum érdekes módon pont akkor rukkolt elő javaslataival, amikor a Hirschl-ház és a vele egybeépült felépült régi színház tulajdonjoga tisztázódni látszott, és a polgármesteri hivatal tárgyalásokat kezdett a tulajdonossal az épület megvásárlásáról.
Idén január közepén lépett életbe az új közlekedési szabályrendelet, amely ismét felborzolta a kedélyeket. Főleg, a jogosítványok megújításával kapcsolatos rendelkezések miatt.
Arad azon kevés városok közé tartozik, amelyet minden nyelven ugyanúgy írnak, és szinte ugyanúgy ejtenek. Talán emiatt is a városnév úgy jelkép, hogy valójában nem kizárólagos tulajdonunk.
Nemrég múlt el 110 év egy jeles „aradi” ember halála óta. Az évforduló nyomtalanul beolvadt a hétköznapok sűrűjébe, mint ahogy annyi fontos eseményről is megfeledkezik a hálátlan utókor.
Múlt héten számoltunk be arról, hogy felállították Aradon (a Bábszínház
közelében, az Ilarie Chendi, Alecsandri, Salacz Gyula és Püspökség utcák
kereszteződésében lévő kis téren) Salacz Gyula volt aradi polgármester
szobrának talapzatát.
Hatványozottan felelősségteljes és hálátlan feladat az elődökről véleményt mondani. Az aradi sajtó bő 150 éve alatt jó tollú, bátor hangú újságírók, publicisták tucatjai űzték ezt a szép hivatást.
És akkor gyerünk az anyaországba! Nem a miénkbe, hanem a tenerifeiek, gomeraiak anyaországába, amely iránt, szerény tapasztalataim szerint, nem túl nagy szimpátiával viseltetnek.
Az útikönyvek a romlatlan természet szimbólumának nevezik, mégis meglehetősen lakonikusan méltatják látnivalóit. Elképzelhető, hogy Tenerife, Las Palmas varázsa mellett háttérbe szorul ez a parányi sziget, amelyen összesen talán húszezren laknak.
Meggyőződésem, hogy közvetlen környezeted történéseit, múltját, jelenét úgy tudod igazán megérteni, ha más népek, nemzetek életével, fejlődéstörténetével, kultúrájával is közvetlen kapcsolatba kerülsz.
Az 1849. október 6-án Aradon kivégzett 13 honvédfőtiszt utóélete legendásan gazdag. Nagyon sok igaz és vélt történet szövődött alakjuk köré. A kutatók az eltelt bő másfél évszázad folyamán számos tényt vitathatatlanul rögzítettek. Ezek java be is került a magyarság történelmi köztudatába.
Szakmai konferencián foglalkoztak az aradi vár múltjával, történelmi szerepével, hiszen a legfrissebb, kedvezőtlen értesülések ellenére, a közeljövőben mégis civilkézre kell jutnia az 1783-tól katonai erődként működő építménynek. Az aradi vár ugyanis Európának ebben a részében az egyetlen, amely mindmáig „rendeltetésszerűen” működik.
Szűkszavú újsághír előzte meg Arad új nyári mozijának,
színházának a felavatását, még sajtóberkekben se tudtak az előkészületekről.
A titkolózás okait most kár firtatni, aligha lehet hétköznapi esemény mifelénk
a kultúra egy újabb hajlékának átadása.
