Puskel Péter

A szecesszió térhódításának legszebb időszakában épült. Kiérdemelte a műemlék besorolást, mégis valahogy kimaradt az építészetileg jelentős aradi házakról szóló könyvekből, de még az ide tartozó felsorolásokból is.

Az ikerházak már a 19. század utolsó évtizedeiben nyomot hagytak Arad belvárosi arculatán. Talán azt is mondhatjuk, hogy ez városunk egyik sajátossága. Már annak okán is, hogy jó néhány van belőlük. Viszonylag egymáshoz közel és igencsak rövid idő alatt épültek. Külsejükben nagyon hasonlítottak, noha egyes esetekben akár évtizedek is eltelhettek, amíg a „kistestvérbe” is beköltözhettek a lakók.

Fura dolgok történnek manapság Aradon. Minden előzetes hírharang mellőzésével arra ébredtünk, hogy egy új szoborral gazdagodott városunk. Ráadásul nem is akármilyen helyen, hanem éppen az UTA stadion kellős közepén.

A pikánsnak tűnő cím egy aradi ikonikus középületre vonatkozik. Ezúttal azonban csak egyik oldalszárnyára.

Jókor jó helyen volt – tartja egy régi mondás a szerencsés emberekre. Talán rejlik némi kétely is a szóban forgó személy alkalmasságát illetően a fenti állításban. Persze ez lehet belemagyarázás is.

Az Eminescu (Deák Ferenc) utca 17. szám alatti kétemeletes eklektikus ház nem műemlék. Homlokzati díszítése is visszafogott.

Kérdezi egyik olvasó, hogy miért kerültem meg ebben a sorozatban a szépen, (legalábbis az utcára néző részeiken) felújított iskolákat. Azért, mert, amint a rovatcím is mutatja, olyan jellegzetes épületek bemutatása a célom, amelyekben szembetűnő az esztétikai kivitelezés és a lakók, a tervező, a város érdekes és esetenként értékes embereinek harmóniája.

Épp, hogy lekerült homlokzatáról az állványzat. Rendkívül értékes, de még inkább érdekes épület.

A hajdani Úri utcában (később Deák Ferenc, majd Eminescu) tatarozása után üde színfolt lett a volt Corso mozi melletti komor épület.

A Mircea Stănescu (Verbőczy István) utcára és a Forradalom útjára nyíló sarokház főutcai homlokzatáról még nem került le az állványerdő. De ez már csak napok kérdése.

Jó helyre építették a 19. század hetvenes éveinek végén ezt a bérházat. Pár évvel később átellenben jóval szerényebb épületbe rendezkedett be a Kölcsey könyvtár.

Arad tipikusan alföldi város. Jellegét remekül tükrözik az egykori pernyávai utcanevek: Fejsze, Kasza, Kapa, Borona stb.

Valamikor a ’70-es évek derekán Bukarestben történt. A poznani napilap egyik újságírójának mutattam be fővárosunkat. Akkoriban szinte testvérlapi kapcsolatban álltunk a félmilliós lengyel nagyváros legolvasottabb újságjával.

Az aradi Bulevardul Decebal (Erzsébet királynő körút) 7. szám alatti emeletes bérház nem műemlék. Formailag sem emelkedik túlságosan ki az eklektika hasonló aradi építményei sorából. Mégis rajta felejti a szemét az ember.

Az utolsó bérház volt a mai Forradalom útján, amelynek homlokzatáról pár évvel ezelőtt eltüntették az 1989. december végi esztelen lövöldözés nyomait. Igaz, ha közelebbről szemügyre vesszük, nem túl igényesen.