Puskel Péter

Az emberi gondolat néha egészen furcsa szárnyalását alighanem valamennyien tapasztaltuk. Meglátok valamit, és innen elindul a gondolatsor lavinája. „Ki tudja, hol áll meg?”

A kisebbik Neuman-palota és a Lloyd-palota között szerényen húzódik meg egy emeletes, építészeti szempontból sem különösen mutatós épület.

Utazunk. Szent István napja után vagyunk, hazafelé jönnénk.
Minden biztató. A Keletiben kevés az utas, annál több a sínen várakozó szerelvény. Némelyik a peronról nézve igencsak tetszetős.

Ikonikus épülete Aradnak. Sokszor és sokat írtunk róla. Egyik kedves olvasónk szerint majd 130 év alatt kisregényre való történés fűződik e szép, kétemeletes palotához, amely a túlsó oldalon „strázsáló” pénzügyi palotával (a Vlaicu Egyetem és a pénzügyi hivatal székhelye) testőrként övezik a Városháza előtti teret.

Augusztus közepén járunk, teljében a nyár. Ilyenkor jönnek haza tömegesen a külföldön dolgozó vendégmunkások. Másoknál az augusztus arra is jó, hogy időt szakítsanak azoknak a neves elődöknek és tetteiknek, életművüknek a megismerésére, felkutatására, akikre a hétköznapok sűrűjében nem jutott idő. Egyszóval, akire büszke lehet a rokonság.

Nem tudom, kinek az ötlete volt, de akárkié is, remeknek bizonyult. Minden pénteken, olykor szombaton is, a kora esti órákban a Filharmónia zenekara népszerű dallamokkal lepi meg a hallgatóságot az Eminescu parkban. A gyaloghíd lábánál, ahol egy nemrég felállított jelzőtábla közli a sétálókkal, hogy a Szívek sétányán járnak.

Hol vannak már azok az évek, amikor a Neptun strand volt Arad egyik legfőbb vonzereje a nyári hónapokban?! Hol van az idő, amikor a cukorgyár melletti „lóstrand” (itt mosdatták lovaikat a pernyávai bérkocsisok) finom homokjában hancúroztak a kisgyerekek, fociztak a nagyok, majd az öreg folyót átúszva a Port Arthurban finom sörrel öblítették le kiszáradó torkukat?

Évek óta szinte naponta ott van: a Ziridava áruház előtti járdaszigeten. Ő az egyetlen nagyobb eladási térrel rendelkező „külsős” kereskedő.

Idén kereken 110 éves Arad egyik jelképes épülete, az egykori vasúti (később CFR) palota. Nehezen lehetne lepusztultabb, siralmasabb külsejű épületet találni városunkban.

A Szabadság-szobor Egyesület gondozásában jelent meg a minap a 2016-tól folyamatosan közölt, magyar nyelvű, négykötetes aradi monográfia első kötete (Arad halad) Aradul merge înainte, Arad goes forward címmel román és angol nyelvű fordításban.

Nem biztos, hogy az „utolsó”, talán helytállóbb lenne azt állítani, hogy közel egy évszázad után az első és egyedüli.

Ma már aligha találunk hiteles személyt, aki emlékszik a hajdani utolsók egyikére…

Számos megközelítésben rendkívüli tanév volt a tavalyi. Nem kevésbé az idei. És nemcsak a COVID-járvány miatt. Ugyanis Aradot is megsuhintotta, majd elérte az iskolaépületek arculat-felújításának szele.

Két évvel ezelőtt írtam e sorozatban a Forradalom útjának egy ikonikus épületéről.

Arad egyik legbelvárosiasabb utcája egykoron a város leghosszabb ideig regnáló polgármestere, Salacz Gyula nevét viselte.

A főutca egyik legrégibb és legnagyobb sarokháza a Bing család „városi uradalma” önmagában is megér egy „misét.”