Ujj János

Egy magyar tévéadón sugárzott dokumentumfilmet küldött egy barátom a világhálón. A legkeletibb magyar faluban, Dobrudzsában, a Konstanca melletti Oituzban (Ojtoz) forgatták.

Naponta elmegyek mellette, mégis városvédő barátomnak minap küldött fényképe hívta fel a figyelmemet, hogy milyen siralmas állapotban van városunk egyetlen megmaradt hirdetőoszlopa.

Reménykedtem, merthogy német vér folyik ereiben…
Hiába!

Azt hiszem, nem vagyok egyedül a generációm tagjai közül, akinek a tévéhíradók alatt eszébe jutnak a második világháborút megelőző események.

Egyre többen jelentkeztek felajánlani elhalt családtagjaik hagyatékát, avagy feleslegessé vált saját könyvtárukat.

Tavaly december elején nagy csinnadrattával avatták fel a pécskai Maros-hidat. Jelen volt a megye politikai elitje, a hagyományokhoz híven megszentelték a különböző vallásfelekezetek képviselői.

Elektronikus postámban rengeteg küldemény a világ szép, érdekes tájairól. Nem tagadom, nincs időn mindet végignézni.

Az Európai Unióban Románia esetében számos alkalommal merül fel indoklásként a korrupció kérdése.

Csendes a Maros. Délutánonként, kora esténként legfeljebb egy-egy kajakos teszi meg többször a távot oda-vissza a Voinţa és a várhíd között.

Az egyik hazai közszolgálati tévé magyar adásában a közelmúltban riportfilmet vetítettek egy kovácsmesterről.

Annak idején, fél évszázada egykori középfokú nemzetiségi iskoláink példát mutató módon művelték a természetjárást.

A közelmúltban láttam egy koncertet a margitszigeti szabadtéri színpadon. Nem szeretném, ha valaki dicsekvésnek venné, nem is azért említem.

Egy hónappal ezelőtt nagy dérrel-dúrral vonultak ki az építők a városon átvezető kerékpárút építéséhez.

A parton ott a tiltótábla: A Marosban tilos a fürdés!
Találgatom. Talán azért, mert a folyó vize fertőzött?

Valakitől kaptam egy paksaméta iratot: két családról személyes iratokat, néhány fotót. Így, a környezetből kiszakítva nem tudok mit kezdeni velük, hiszen nem ismerem a családot, tanulmányba nem tudom beilleszteni. Pedig akadna néhány olyan, amelyet feltétlenül meg kellene őrizni az utókornak.