Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy oroszbarát vagyok. Messze áll tőlem az, hogy elfeledjem az egykori Szovjetunió Kelet- és Közép-Európára nehezülő fél évszázados elnyomását.
Élvezettel olvasom Kövér Péter Samu bácsiról és Macskásiról szóló humoros történetét a 3Havi Szemlében. Valószínűleg nem vagyok egyedül, aki mindkét megelevenített szereplőhöz hasonlót is ismert.
Akik manapság az Európa Unióban diktatúráról papolnak, életükben nemhogy nem tapasztalták meg azt, de még fogalmuk sincs arról, mit jelent egy diktatúrában élni.
A Magyar Értelmező Szótár szerint a címben szereplő szó (idegen szóhasználattal diszkrimináció) azt jelenti, hogy „megakadályoz valakit abban, hogy valamely jogát érvényesítse”.
Fél évszázadon keresztül, de még két és fél-három évtizeddel ezelőtt is mi, kelet-közép európaiak úgy tekintettünk a nyugatra, mint a földi Paradicsomra, mint a tökéletes demokrácia modelljére.
Elképesztő mocsárba süllyedt az Európai Unió. A megválasztott uniós képviselők, vagy a fizetett alkalmazottként ott tevékenykedő tisztviselők egy jelentős része (egyelőre 60, de bizonyosan több is lesz) olyan korrupciós botrányba keveredett, amelyre a legpesszimistábbak sem gondoltak soha.
Olvasom a tavalyi népszámlálás első hivatalos eredményeit. Enyhén szólva kételkedem a közölt számok valóságában, annyiszor átvertek már a manipulált számadatokkal. Most is túl sok a kérdőjel! Sokunknak.
Számomra és generációm számára elmúlt a szilveszteri nagy összeröffenések korszaka. Immár csendes intimitásban, párommal kettesben várjuk az új év beköszöntét.
