Jámbor Gyula

Nemrégiben az ENSZ főtitkára az emberiség fejlődéséről beszélve emlékeztetett rá, hogy az még mindig „veszélyben van”.
Mármint az emberiség. Jobban hinnék neki, ha azt mondja: még csak most van igazán veszélyben az emberiség.

„Akkor én most ki vagyok? A felhalmozódott tapasztalataim összege, vagy az a kép, ahogy Te látsz engem, Nyálas Olvasó? (…)

Az elmúlt hét nagy világeseménye alighanem a G20-csúcstalálkozó volt.

„Európa nagyjai és bölcsei úgy tervezik (ma még nincs rá érvényes határozat), hogy 2035-től megszüntetik az Unióban a benzinnel, gázolajjal működő autók üzembe helyezését.

A nemzetközi hírügynökségek vasárnap röpítették világgá, hogy elhunyt Peter (Stephen Paul) Brook színházi szakember, színházi és filmrendező, író, forgatókönyvíró.

Nincs az a hazai hírtelevízió, amelynek hétvégi műsorában ne szerepelne nyáridőben riport a zsúfolt romániai országutakról, főleg a Prahova-völgyi üdülőhelyek, a tengerpart környékéről.

A címet, bevallom, egy magyarországi honlapról, a Világgazdaságban megjelent írásból tulajdonítottam el. Ami azzal indult, hogy Franciaország újranyithatja nemrég bezárt széntüzelésű erőművét.

…amikor megállunk a kúton, és nem lesz üzemanyag – olvasom egy anyaországi honlapon egy energetikai szakértő lehangoló véleményét.Tartok tőle, hogy igazat beszél.

A világ sportsajtója David Popovici nevétől hangos.
A hazai sajtó, globálisan, pláne el van ájulva.
E sorok írója nagyon nem csípi a túlzásokat, mondjuk a romániai médiában lépten-nyomon, szinte naponta ha kell, ha nem felbukkanó „történelmi” – jelzőket. Ami mindig történelmi, az csak ritkán az. (Lásd a Non bene olet, qui semper bene olet – Nem jószagú, aki mindig jószagú – latin bölcsességet.)

Olyan időket élünk, amikor a világ- és hazai eseményekkel a média révén valamelyes kapcsolatot tartó embereket mondhatni semmi nem lepi meg. Sőt, az ellenkezője sem.

Nem kell mondanom, Európa pillanatnyilag lángokban áll.
Az orosz–ukrán háború, amelyet az oroszok másképpen neveznek, felborította az európai, sőt a világegyensúlyt.

Pár nappal ezelőtt az aradi Jelen Házban mutatták be Sikli László Kísértés vagy belső parancs c., tavaly ősszel a baróti Tortoma Kiadónál megjelent regényét.

Az utóbbi időben a fegyver szó nagyon gyakran szerepel a nemzetközi sajtóban.

Ha nem volna az Aradi Kamaraszínház, a Maros-parti – egykoron, úgy jó száz éve nagyon fontos – város egyre fogyó magyar közönsége kétségkívül jóval szegényebb volna kulturális, elsősorban színházi szempontból.

Szerdán (reggel) fél nyolc körül csöng a telefonom.
Rossz jelnek vélem, ki hívna ilyenkor, ha csak nem sürgős?